Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - ENDRŐDI GÁBOR: Szent István I. Miksa császár síremlékén

versóján: „Vertzaichnet die Namen der, kay, mt Grabpildt / So mit gössen sein vnnd angeslagen". 68 A feltételezés elsődleges referenciája az a levél, melyet Sesselschreiber 1509-ben küldött Miksának, azon felszólítás ellen tiltakozva, hogy néhány „Visierungját" adja át Konrád Peutingernek. Sesselschreiber arra hivatkozik, hogy „Gnedig herren ro. kay. mt. am jüngsten zu Augspurg gewesen, des doctors [Peutingers] arbait aigentlichen beschawt vnd darauf mir die visierungen selbs wider geantwurt vnd beuolhen, die arbait zu machen" (JKSAK 2 [1884] XLIII, Reg. 937. [vö. itt, 54. jegyzet]; Miksa felszólítása uo., XLII, Reg. 934; vö. OBERHAMMER 1935, 85. sk). Oberhammer tézise könyve egyik legsikeresebb részének bizonyult - vö. többek között SCHEICHER, ELISABETH: Das Grabmal Kaiser Maximilians I. in der Hofkirche. In: Die Kunst­denkmäler der Stadt Innsbruck. Die Hofbauten. Wien 1986 (Österreichische Kunsttopographie, 47), 363; SCHEICHL 1992, 45; MADERSBACHER i. m. (7. j.), 134. 69 Vö. 66. és 68. jegyzeteket. 70 JKSAK 2 (1884) LXIV, Reg. 1137. 71 Vö. OBERHAMMER 1935, 489-493; MADERSBACHER i. m. (7. j.), 134. 72 B. 68; BURKHARD, ARTUR: Hans Burgkmair d. Ä. Berlin 1932 (Meister der Graphik, 15), 41, Nr. 50/3. 73 Minthogy az 1509-ben említett „des doctors arbait" legvaló­színűbben Burgkmairtól származhat (Peutinger és Burgkmair kapcsolatához vö. HALM 1962, 91; FALK, TILMAN: Hans Burgkmair. Studien zu Leben und Werk des Augsburger Malers. München 1968, 81-86), még ez utóbbi lehetőség sem zárható ki. Nem lenne kivételes, ha Burgkmair maga használta volna fel ugyanazt a figurát két ízben, különböző célokra. Éppen az idézett lapon a Nagy Sándor mellett álló Hektor nyújtja tükörképes megfele­lőjét „Vigenius I" alakjának Miksa Genealógiájának mintegy tíz évvel korábban szintén Burgkmair által készített fametszetso­rozatából (LASCHITZER 1888, Nr. 26). Merész Károlyéhoz hason­ló eset csak sejthető III. Lipót szobránál (15. kép). Ezt tartása, sisakja, hercegi kalpagja és bajusza köti össze a Genealógia szin­tén III. Lipótot ábrázoló metszetével (uo., Nr. 74). 74 További kérdés lehetne, hogy milyen szerep juthatott e válo­gatásban (az egyébként már 1522 januárjában elhunyt) Johann Stabiusnak. Stabius 1519-1520 körül így számolt be V. Károly­nak a síremlék ügyéről: „Item imaginum sive statuarum sepulchralium, quae ad exornandum sepulchrum divi cesaris Maximiliani ex aere fundendae sunt, numerus, habitus, forma et ordinatio, sicut eas S. M tas ordinavit, apud me inveniuntur; etiam formám ecclesiae, quam pro eadem sepultura sua aedificari voluit, sua manu figuratam mihi contradidit, de quibus, si aliquando deliberabitur ut perficiantur, sum paratus modum indicare, quo omnia iuxta S. M tis voluntatem per­ficiantur" (STEINHERZ 1906, 154. sk). 1521-ben I. Ferdinánd ugyanőt bízta meg, hogy gyűjtsön össze minden szöveget és képet, ami Miksa történeti vállalkozásaihoz és síremlékéhez tartozik, „und dieselben sachen dermassen verwar, damit die nit zerstrewt werden sonder in ainem wolverwarten haws bei ainander ligen" (JKSAK 3 [1885] XL, Reg. 2691). 75 III. Lipót azon alakok közé tartozik, melyeket még 1522 előtt öntöttek ki, ÖNB, Cod. 8329 rajza (fol. 5 r ) így már a szobor alap­ján készült. Bouillon Gottfrid bronzfigurája csak 1533-ban ké­szült el, a bécsi kötetbe másolt tervtől (fol. 29 r ) jelentősen elté­rő formában. 76 Ilyenek létét a 16. század eleji Németországban valószínűleg joggal feltételezi a kutatás, amikor a régiesség egyes rekvi­zitumait újra meg újra konkrét attribúciókhoz használja fel. A jelenségnek és feltételeinek precízebb körülírása azonban még várat magára. A technika ismert a 15. század fegyverművességében, de nem a páncél teljes felületén felhasználva: GAMBER, ORTWIN: Stilgeschichte des Plattenharnisches von 1440-1510. (Harnisch­studien VI.) JKSW 51 (1955) 32, 78; Bildwörterbuch 1992, 80. (KRENN, PETER: Folgen), 89. (uő.: Geschähe), 223. (uő.: Schiftbrust és uő.: Schiftung). A magyar fegyvertörténet az Istvánon látott, körülbelül ettől az időtől kezdve állítólag ténylegesen hordott típust („rákos" vértezetnek nevezve) magyar leleményként tart­ja számon: KALMÁR JÁNOS: Régi magyar fegyverek. Budapest 1971, 297. Meglepő lenne azonban, ha e jelenség konkrét kapcsolat­ban állna István bécsi rajzával. 78 Utóbbiakhoz: KALMÁR, JÓI IANNES VON: Der ungarische Säbel im 16. und 17. Jahrhundert. Zeitschrift für historische Waffen- und Kostümkünde N. F. 6 (1937-1939) 164-168; KALMÁR JÁNOS: A magyar kard művészete. Budapest 1938 (A Budapesti Kir. Ma­gyar Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetének dolgozatai, 46), 8-12; KALMÁR i. m. (77. j.), 70-74. 79 Ezúttal talán elég a síremlék és a Genealógia megfelelő ábrázo­lásaira utalni: az ambrasi rotuluson „Odobert kinig zu prouantz", „Albrecht der Erst Romisch kunig", „Haug der gross fürst zu habspurg", „Radepoto fürst zu habspurg"; ÖNB, Cod. 8329: II. Albert (fol. 10'), Bouillon Gottfrid (fol. 29'); a Ge­nealógia metszetsorozatán: LASCHITZER 1888, Nr. 10. sk, 13. sk, 17, 22-24, 29, 34, 38. sk, 44. sk, 47, 49, 62, 69. 80 Vö. Rudolf, Jó Fülöp és I. Albert szobrát, továbbá Üreserszényű Frigyes, Bouillon Gottfrid, Artus és Gizella figuráját ÖNB, Cod. 8329-ben, illetve Portugáliai Jánosét, Itáét és Viridáét az ambrasi rotuluson. 81 KORENY 1989, 130/3, 137; AUER i. m. (61. j.) 82 WEISS, HERMANN: Kostümkunde 4. Geschichte der Tracht und des Geräthes vom léten Jahrhundert bis auf die Gegenwart, Erste Abtheilung. Das Kostüm vom 14tenbis zum 16ten Jahrhundert. Stuttgart 1872, 85, 215, 222. sk, 237; Bildwörterbuch 1992, 67. sk. (HUNDSBICHLER, HELMUT: Dusing), 223. (uő.: Schellen). 83 Személyéhez vö. ALTHOFF, GERT: Studien zur habsburgischen Merowingersage. MIÖG 87 (1979) 84. sk. 84 GAMBER i. m. (77. j.) 32; Bildwörterbuch 1992, 27. (KRENN, PETER: Beckenhaube). 85 Közeli rokonság köti őket pl. a Magyar Nemzeti Múzeum da­rabjához (ltsz.: 58.7630; vö. TEMESVÁRY FERENC: Fegyverkincsek, díszfegyverek. Budapest 1982, 52, 7. kép). 86 Vö. WILCKENS i. m. (49. j.), 53. 87 Vö. többek között SCHÜITERT, HELGA: Bezeichnung, Bild und Sache. Überlegungen zur Kleidungsterminologie um 1500. In: Termi­nologie und Typologie 1988, 93-141. 88 Vö. fent, 57. jegyzet. 89 A motívum a Genealógiának Panthagont (Nr. 23) és Glanthonast (Nr. 16) ábrázoló lapján is felbukkan. Az utóbbi sisakját díszí­tő sárkány egyúttal egy egészen máshonnan ismert motívum­készlethez is hidat ver - vö. pl. VAYER 1975. 90 Vö. Nr. 3, 29, 45, 52, 68, 70, továbbá Clodoveust az ambrasi tekercsen, Nagy Sándort Burgkmair Die drei guten haiden című lapján (és természetesen Merész Károlyt ÖNB, Cod. 8329-ben). A tollrajz és Miksa vállalkozásai közötti párhuzamok (melyek persze nem közvetlen kapcsolatokat hivatottak sejtetni) tovább bővíthetők a Krisztusra jobbról rámutató figura elöl és hátul felhajtott, majd ismét visszahajló végű nyelvekkel ellátott ka­lapjával (vö. Polibies [Nr. 13] a Genealógiában), a Krisztus má­sik oldalán álló katona könyökére akasztott maszkos pajzsá­val (vö. a maszkot a miniált Diadalmenet Bouillon Gottfridjának könyökén) és a szoknyájára vágott résbe csúsztatott karddal (vö. I. Rudolf szobrát a síremléken). 91 Vö. LASCHITZER 1888, Nr. 4, 11, 13, 24. sk, 28, 45, 47, 50. sk, 55, 58. sk, 60, 62, 65. Pandionus (Nr. 10) ábrázolásának megfelelő részlete kiváltképpen emlékeztet az Istvánén látottra. 92 WEISS i. m. (82. j.), 74, 216, 222, 234. sk; GAMBER, ORTWIN: Stilgeschichte des Plattenharnisches von den Anfängen bis um 1440. (Harnischstudien V.) JKSW 50 (1953) 63; Bildwörterbuch 1992, 285. sk. (HUNDSBICHLER, HELMUT: Zaddeln). 93 Ld. Habsburg Albert és Theoderich szobrát, Merész Károly alakját ÖNB, Cod. 8329-ben, Habsburg Albertét, Itáét, Viridáét és Nagy Hugóét a rotuluson; továbbá LASCHITZER 1888, Nr. 2, 5, 8, 22, 25, 28, 30, 47, 58, 62; ZIMMERMANN i. m. (58. j.), Nr. 96. 94 HARZEN, ERNST: Maximilian des Ersten Stammbaum, und dessen „zotende mendl". Deutsches Kunstblatt 5 (1854) 237-240; Konrad Peutingers Briefwechsel. Hrsg. v. KÖNIG, ERICH. München 1923 (Veröffentlichungen der Kommission für Erforschung der Ge­schichte der Reformation und Gegenreformation, Humanisten­Briefe, 1), 294/2. 95 Nem mellőzhetők ellenben azok a példák, melyek nem illeszt­hetők bele akadálytalanul ebbe a sorba. Ilyenek azok a zászló­vivők (Nellenburgé, Bregenzé és Thurgaué [B. 81-62, 81-65, 81­69]), melyeket Albrecht Altdorfer a Diadalmenet fametszetes változatában kortárs ruhákba bújtatott társaik között rejtett el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents