Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - ENDRŐDI GÁBOR: Szent István I. Miksa császár síremlékén

7. Hans Burgkmair (1473-1531): Fegyveresek buzogánnyal és pavesével, lap I. Miksa diadalmenetének fametszetes változatából, 1516-1518 gráf iáját is erősen befolyásolta: a sorozat számos tagját Istvánéihoz hasonlóan attribútumszerűen veszik körbe a templomok, néha olyankor is, amikor a szentség tanúságaként egy-egy specifikusabb legendarészlet is rendelkezésre állt.

45 A három rajzos és a miniatúrás kötetben István (csakúgy, mint Imre) palástja alatt a lábszár közepéig érő, övkendővel megszorított köntöst visel.

46 Ez az a ruhadarab, mely egyes részleteket variálva szinte attribútumszerűen bukkan fel újra meg újra a Hans Burgkmair által Miksa publikációihoz készített ábrázolásokon, a kortárs vagy időtlen magyar viselet szerepében. Ezek, a Weißkunig, a Diadalmenet (7. kép) és a Genealógia egyes lapjai

47 a magyar kosztümtörténeti irodalom legfontosabb forrásai közé is bekerültek.

48 Ezt a tekintélyüket szinte már elkészülésük óta élvezik: 1520-ban a Lechmezei csatát bemutató fametszetén (IV-5) feltehetően Hans Weiditz a magyarokat a Burgkmairnál látottakhoz olyannyira hasonló ruhákban ábrázolta, hogy az az utóbbi lapjainak tanulmányozását feltételezi. Annál, hogy ez a ruhatár milyen mértékben felel meg az egykorú Magyarországon hordott öltözeteknek,

49 szempontunkból fontosabb az, hogy a 16. század eleji Németországban az utóbbiakról alkotott elképzelések történetileg differenciálatlan egységet alkotnak, bennük archaikus és modern különbsége nem jut jelentőséghez: egyaránt alkalmazhatók kortörténeti jelenetekre és a még pogány magyarok vagy a hunok ábrázolásához - vagy éppen Szent István ikonográfiájához. Ez az István-kép határozta meg a Miksa szentjei körüli munkálatok két művészettörténetileg legfontosabb emlékén, a síremlék kis szobor- és Leonhard Beck fametszetsorozatában a megfelelő darabok megjelenését. Ezek ugyanabban az időben készültek, és az első terveknek ugyanarra a gyűjteményére mennek vissza, mint a rajzos és miniatúrás kötetek.

50 A szobor (8. kép), melyet Vinzenz Oberhammer a szentfigurák kiöntésének első, 1515-ben lezajlott szakaszára datált,

51 minthogy az alak környezetének ábrázolása nem áll módjában, a kódexekben hagyományozott István-ikonográfiát szükségképpen csorbítja. Egyébként maga a figura tökéletesen megfelel annak. Ugyanez az ekvivalencia kevésbé mondható el az 1516-ban készült fametszetről (11-17la). Ez a ciklus több ízben olyan eltéréseket mutat a többitől, melyek kifejezetten ikonográfiái korrekcióként hatnak, közeledésként Mennél szövegeihez,

52 és melyekért így a munkát fel-