Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - ENDRŐDI GÁBOR: Szent István I. Miksa császár síremlékén

ügyelő császári megbízott - legvalószínűbben Konrád Peutinger3 - teendő felelőssé. Erre az egész sorozatban az egyik legfeltűnőbb példát Szent Imre ábrázolása (//171b) nyújtja. Beck ezen nemcsak dinamizálta a rajzos kötetek kompozícióját, de Imre megjelenését is összhangba hozta a szentnek a Thuróczy, illetve Mennél szövegeiben közvetített történetével: sima arcú ifjúként mutatta be, fején hercegi kalpaggal. Míg azonban az Imréről rendelkezésre álló minta provokatíve hatott a fametszetek készítése során végrehajtott ikonográfiái revízióra, addig István esetében megfelelőnek bizonyult: a fametszeten őt egy félig nyitott architektúra belsejében, immár templomai nélkül látjuk, de maga a figura alig változott. Ez az - egy fentebbi elképzelés szerint részben talán félreértésen alapuló - István-kép azonban, amennyire könnyedén tudta tartani magát egy hagiográfiai ciklusban, éppannyira nehezen volt beleilleszthető Miksa őseinek sorozatába. 8. Leonhard Magt (tl532)-Stefan Godl (tl534): Szent István, 1515 Innsbruck, Hofkirche Ez utóbbi előmunkálataihoz még intenzívebb - és főként a kutatás számára is jobban nyomon követhető ikonográfiái stúdiumok tartoztak, mint a szentek esetében. Ismert, hogy e sorozat ikonográfiájának előkészítésében - nem világos, pontosan milyen módon Konrád Peutinger is részt vett, és hogy Miksa nemcsak az elkészült tervek között válogatott, de utólag is módosította azokat.

54 Határozottan úgy tűnik, hogy főként a történeti hitelesség volt itt a cél,

55 mely legelsősorban az ősök fiziognómiájában talált magának utat,

56 de a viseletek megjelenését is befolyásolta.

57 Beláthatóak azonban e történeti érzékenység korlátai is. Első látásra talán nehezen egyeztethető vele össze, hogy nemcsak a Genealógia fametszetsorozatának szereplői - akik Miksa történészei számára többnyire alig voltak többek puszta neveknél - voltak tetszőlegesen párosíthatok Burgkmair lapjaival,

58 de az ikonográfiái ekvivalencia hasonló példáival a síremléken szintén találkozni, még a császár nagyszüleinek generációjában is.

39 Ugyanez a generáció az utolsó, amely történeti kutatások tárgyát képezte,

60 és amelynek sírszobrait, azok viseletét és fegyvereit jellemezve a kutatás hol fikcióról, fantasztikumról, hol a történeti ikonográfia kezdeteiről beszél nagyobb hangsúllyal.

61 Körülbelül itt helyezkedett el régi és új határa, és ez a felosztás egyszersmind az azt elfogadók történelemképének primer szerkezetét is jellemzi. A szándék az archaizálásra a sírszobrok őssorozatának már az első emlékén megfogalmazódik. Miksa Diadalmenetének 1512-ben leírt programja nemcsak a figurákat sorolja fel egyenként, de azt is, hogy azokat hogyan kívánják ábrázolni. István e szerint - több társához hasonlóan - „auf alt kuniglich beklaidt" jelenítendő meg.

62 A Diadalmenet közvetlenül ezután miniált díszpéldánya ehhez képest feltűnően szolid a sírfigurák öltözeteinek ábrázolásában, azok csak néhány esetben térnek el az egykorú divattól (9. kép). Maga - a mindenesetre idős, hosszú szakállú férfiként ábrázolt - István bő alsóruha fölött rövid ujjú köntöst visel, mely alapvető vonásaiban megfelel azoknak, amelyeket Habsburg-szentként történt ábrázolásain hordott. Néhány évvel később a fametszetes változat sírfiguráin már sokkal változatosabb, és főleg az archaizálás szándékát inkább nyilvánvalóvá tevő ruhákat és fegyvereket látni - nehéz a szemlélőnek megtagadnia magától az elképzelést, hogy jól megfontolt ikonográfiái korrekcióval van dolga. Ez többnyire a Miksa Genealógiájához Hans Burgkmair által készített (természetesen minden esetben a Diadalmenetétől eltérő személyeket ábrázoló) fametszeteinek a felhasználásával történt.

63 István ismét idősebb, szakállas, de igen bő és hosszú ujjú, a derék alatt kétoldalt felhasított tunikába bújtatott és még számos különös ékszerrel feldíszített alakjához a Genealógia egy bizonyos Margarithont ábrázoló lapja (10. kép)

64 szolgált előképül, István - fejét és tunikájának mustráját leszámítva - ennek pontos tükörképes másolata. Keletkezéstörténetét, képi forrásait és a síremlékhez való viszonyát illetően is több megoldatlan kérdés ve-