Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - ENDRŐDI GÁBOR: Szent István I. Miksa császár síremlékén
jes, a nagy szobrok közül 31, a szentek közül csak 23 készült el. Az ősök között került fel a síremlék programjába Szent István király, felesége, Gizella és Habsburg (magyar királyként V.) László is. Egyedül László szobrát öntötték ki (1515 körül), a 17. században azonban ezt is beolvasztották. 8 A másik két alakhoz csak tervek készültek, amelyeknek egy része fennmaradt. István a szentek sorozatában is helyet kapott (Szent Imrével és Szent Lászlóval egyetemben); ez a szobor elkészült, ma is megvan (8. kép). 9 Hogy az Árpád-ház tagjai hogyan kerültek ebbe a társaságba, nem állapítható meg egyértelműen - kiderül majd, hogy ennek nem mai tudásunk hiányossága az egyedüli oka. Az ősök sorozatában István bizonyosan Gizella jogán szerepelt. Utóbbit a nagy szobrok szorosabb vagy tágabb értelemben vett előtanulmányainak összes fennmaradt emléke osztrák főhercegnőnek nevezi. 10 Az ambrasi kastélyban őrzött pergamentekercsen 11 címe „Gysa Ertzhertzogin zu Osterreich", kettéosztott, Babenberg-stájer címerének szívpajzsán Habsburg és Ausztria címere osztozik. Miksa miniált diadalmenetén megnevezése ugyanaz, mellette ismét egy kettéosztott pajzs látható, ezúttal Ausztria és Stájerország címerével. A legmeglepőbb az Österreichische Nationalbibliothek 8329-es számú kéziratának Gizellához (fol. 31 r ; 1. kép) tartozó felirata: „Fraw Geysüla Kúnigin zu Hungern vnd 1. Gizella magyar királyné, 1522-1523 Wien, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. 8329, fol. 3T Erbtochter von Steyr Ir muter Kunigs Bela zu Hungern Tochter". A figura mellett álló pajzson Magyarország, Ausztria és Stájerország címerei jelennek meg. 12 Gizella kulcsszerepéről tájékoztat az a forrás is, mely egyelőre egyedüliként enged valamelyest közelebbi bepillantást Szent István Habsburg-recepciójának folyamatába. Miksa második, 1506 és 1508 között vezetett Gedenkbuch]ának egyik bejegyzéséről van szó: „Zu erfragen. Ob Sant Steffan oder Sant Lasslau der kunigin Gisula altvatter gewesen sey. Wann pfaff lasla widerkumbt". 13 Miksa feltehetően saját genealógiai konstrukciói számára rendelkezett azzal a Gizella nevű királynővel, akiről „László paptól" (történészétől, Ladislaus Sunthaimtól) akarta megtudni, rokonságba hozható-e valamelyik magyar szent királlyal. Azok az évek, melyekben eszerint Miksát Szent István és László örökségének kérdése foglalkoztatta, magyarországi politikájának egyik legmozgalmasabb részét ölelik fel. Közvetlenül a későbbi II. Lajos születése előtt esett, hogy a magyar rendek Ulászló folytonos gyengélkedését figyelve elérkezettnek látták az időt, hogy az 1463-as soproni és az 1491-es pozsonyi szerződésekre hivatkozó 14 Habsburg aspiránssal szemben biztosítsák maguknak a trónutódlást. A rákosi országgyűlés végzéseit kísérő, 1505. október 13-án kelt nyilatkozatban átfogó, többek között az Árpád-ház jeles tagjait említő történeti apparátus volt hivatott ezt segíteni, amennyiben az tanúsította, hogy Magyarország virágzásának a hazai születésű uralkodók a biztosítékai. 15 Ez a fajta argumentáció Miksát is új kihívás elé állította, melynek első ízben 1506. április 18-án kelt kiáltványában kísérelt meg eleget tenni, ahol ő is kibővíti történeti referenciáit. 16 A szöveg azonban leginkább csak azt árulja el, hogy milyen szegény anyag állt ehhez ekkor rendelkezésére. Ervei közé tartoztak az osztrák és magyar uralkodók többszörös (de kiáltványában nem részletezett) házassági összeköttetései, melyek itt V. Lászlót is egy hagyomány végére, nem pedig elejére helyezik. 17 Hivatkozik még arra, hogy Ausztria és Magyarország egyaránt Pannoniához tartozik, 18 saját magyarságát pedig azáltal látja bizonyítottnak, hogy a bécsújhelyi vár (mely, állítja, nászajándékként került Magyarországtól Ausztriához) Magyar-toronynak nevezett részében született. 19 Ezek az érvek feltehetően nemcsak az utókor szemében hatnak bizarrnak. A kortársak számára az is nagymértékben csorbíthatta meggyőző erejüket, hogy nem említenek konkrét nevet, ami a történeti érveket szimbólumszerűen kézzelfoghatóvá tette volna, amiben a rákosi záróokmány is bővelkedik, és amit már Szent István és a magyar korona egymáshoz attribuálása is provokálhatott volna. Nem csoda, hogy Miksa kísérlete semmiféle eredményre nem vezetett, 20 és kézenfekvő a feltételezés, hogy a magyar szent uralkodók iránt ez a helyzet kelthette fel a római király érdeklődését. 21 Mindez azonban nem ad választ arra a kérdésre, hogy vajon hogyan sikerült Gizellát és Istvánt az előbbi osztrák főhercegnői rangján keresztül beilleszteni a Habsburg-rokonságba. A Gedenkbuch bejegyzéséből csak annyi derül ki (ami voltaképpen nem kevés), hogy már
