Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - SINKÓ KATALIN: Historizmus - antihistorizmus

45 „Campus eram, quem Ludovicus clade notavit Sum domus hospitio presule digno meo His quia sub tectis Caesar Josephe quiesti Sospitor auspiciis Tempus in omne tuis." A mohácsi püspöki kastély helyén állítólag egy másik kastély állt, melyben a hagyományok szerint a mohácsi csata előtt II. Lajos is megszállt 1526-ban. HORVÁTH KÁZMÉR: Mohács II. József korában. Mohács 1930, 19-20. Kissé eltérő olvasatot közöl a terem feliratairól BÁRÁNY ÁGOSTON: A vándor titkai. V. levél. Társalkodó 1837, 363-366. 46 A Mohácsi Múzeumban öt képet őriztek II. Józsefről 1930-ban. Horváth Kázmér szerint Baranya megye egyike volt a II. József intézkedéseivel szemben „legkonciliárisabb" megyéknek. II. József két ízben járt Mohácson: 1770-ben és 1788-1789-ben. HORVÁTH i. m., 37; Dorffmaister képeiről: BOROS 1974, 279-280, felsorolja a képek népszerűségéről szóló forrásokat is a 19. század elejéről. Továbbá: GALAVICS 1997-1998 47 Erről tanúskodnak a róla írt gyászversek is: Gyászoló versek, rnellyekkel Méltóságos Fő Eredetű s Érdemű Gróf Esterházy Pál László Pécsi Püspök Ts. K.k.B.T.Tanátsos ő Exellenciájának Mohátson 7dik Novemb. történt halálát sirattya Csergics Simon Vass-Vár megyének szélén fekvő Felső Lendvai helységnek Plébánossá, 1799. esztendőben. Toldalék a' Magyar Hírmondónak, Április 25-dik napján 1800-dik Esztendőben költ árkusához, 547-562. Esterházy Pál László nem volt II. József feltétlen híve, hiszen pálos szerzetes lévén érintette rendje feloszlatása. BORSY KÁROLY: Galántai gróf Esterházy Pál László. In: Egyháztörténeti tanulmányok, I. Tanulmányok a pécsi egyházmegye történetéből. Szerk. FRIESY ÁDÁM. Pécs 1993, 284-306. 48 „Az elesett vitézek elszórt hamvai azt kiáltják a' porbul: tanuljatok esetünkön egy szívvel lélekkel lenni Hazátokhoz, Királytokhoz és egymáshoz". GOZOVITS GYÖRGY: Egyházi beszéd Mohács vérnapján. Pest 1820. A század első felében még mindkét mohácsi csatáról megemlékeztek, mint ahogy Borsos József is mindkét Dorffmaister-képet lemásolta több megrendelő számára is. 49 VÁRADY FERENC: Baranya múltja és jelenje, II. Pécs 1897, 392; HORVÁTH KÁZMÉR: A múlt és jelen Mohácsa. Klny. a Pécs-Baranyai Ismertetőből. Pécs 1934, 10-13. Az emlékművet a század végén átalakították, Kiss György reliefje került rá, s Kisfaludy Károly Mohács című versének néhány sora. 50 A nagyharsányi (mohácsi) csata fordította meg a szövetséges csapatok hadi szerencséjét, e győzelem után vált véglegessé Buda felszabadítása. RÓZSA 1987, 31,101-102. 51 Ld. Buzási Enikő e katalógusba írt tanulmányát Zrínyi Miklós halotti portréjáról. 52 LANKHEIT 1962; WESTFEHLING, UWE: Helden, Anti-Helden, anonyme Helden. In: Zürich 1987-1988, 143-145; BLEYL, MATTHIAS: Der „Einsame Leichnam". Zur Darstellung toter Helden als Sonderform des Ereignisbilder. In: Historienmalerei 1990, 369-388. 33 A szekularizáció és szakralizáció folyamataival kapcsolatban lásd: ROSENBLUM 1967, 29-30; CHAPEAUROUGE 1974, 9-14; LIEBENWEIN-KRÄMER 1977,117-271. Mint Michael Bringmann írja, a kortársak ezt a főképpen Münchenben dívó képtípust „hullafestészetnek" (Leichenmalerei) nevezték. BRINGMANN, MICHAEL: Tod und Verklärung. Zum Dilemma realistischer Historienmalerei am Beispiel von Pilotys „Seni vor der Leiche Gallensteins". In: Historienmalerei 1990, 231-232. 54 Imre Mihály egész sor II. Lajos halálát sirató, Luther körében keletkezett zsoltárimitációt mutat be. Ezek közül egyesek Lajos dicső és hősies haláláról emlékeznek meg, mások pedig Magyarország bukását a nép romlott erkölcseinek s a király alkalmatlanságának tulajdonítják. IMRE 1995, 20, 22, 27-28, 71, 106. 55 ORLAY PETRICH SOMA: A költészet és festészet rokonságáról. Koszorú 2 (1864)530-534. 56 SZVOBODA 1986 57 A mennyezetképek struktúrája a neoreneszánsz palotáknál és középületeknél gyakran alkalmazott beosztást mutatja a középen elhelyezett tondóval és a frízek rendjével, mint az például Gottfried Sempernek 1859-1864 között a zürichi Polytechnikai Intézet számára készített tervein látható. Semper ehhez a tervéhez készített programleírásában úgy fogalmaz, hogy az aulának „egy sanctuariumhoz hasonló" benyomást kell keltenie. WAGNER 1989, 215-217. A Nemzeti Múzeum díszlépcsőházában megvalósított program órametaforaként is felfogható, „olvasási rendjéről" ld. SINKÓ 1986a, 120-122. 58 Az Akadémia falképprogramjáról: SZÉPHELYI 1983; KEMÉNY 1992, 123-124; a művészeti intézmények díszítésében megnyilvánuló szakralizálási tendenciák további példájaként ld. GÁBOR 1996 59 LIEBENWEIN-KRÄMER 1977, 222-342. 60 Erről a folyamatról Magyarországon inkább a szociológiai vagy politológiai irodalomban esik szó. A porosz történelemszemlélet vonatkozásában a korábbi irodalmat is összefoglalja: HARDTWIG 1990,120-133. 61 Hollós László kecskeméti főreáliskolai tanár. Művének címe: A modern festészetről, különös tekintettel a magyar históriai festészetre. Budapest 1876, 13, 19. 62 OETTERMANN 1980, 7-40; a monumentális festészeti programok illuzionizmusáról: WAPPENSCHMIDT 1984, 34-35, 51-59; SINKÓ 1986b, 15-17. 63 A históriai gondolat Schopenhauer nyomán bekövetkezett válságát, illetve a filozófia mentesítését a történelmi fejlődés gondolatából következő relativizmustól Herbert Schnädelbach „Enthistorisierung"-nak nevezi. Ennek tartalma eltér az általunk használt „antihistorizmus" kifejezéstől, ám ez utóbbit is alkalmazták, például Benedetto Croce is. SCHNÄDELBACH 1983, 33-39; továbbá HEESEN-CREMER 1983; tágabban ld. LÖWITH 1996, 271-282. 64 HARDTWIG 1990,161-188, 205. 65 DOMM 1989, 60, 62, 64, 70; A későbbi fejleményekről ld. különösen a Das „Existenzbild" des 20. Jahrhunderts als enthistorisierte Historienmalerei című fejezetet, 155-163. 66 HOFMANN 1987,144-245. 67 Lyka Károly szemléletéről ld. NAGY ENDRE: A magyar esztétika történetéből 1849-1919. Budapest 1987,363-373; PERECZ 1998, 7072; KIRÁLY 1994 68 FÜLEP LAIOS: Egybegyűjtött írások. Budapest 1998, 390. Később az időbeliség és időtlenség mozzanatát művészetelméletének alapvetésében tézisként fogalmazza meg: „A világnézet az igazi történeti fogalom a művészet örökkévalóság-jellegű formai világában". FÜLEP LAJOS: Művészet és világnézet. (1923) In: FÜLEP 1976, 308; LACKÓ MIKLÓS: Fülep Lajos a magyar szellemi életben. In: uő.: Korszellem és tudomány. Budapest 1988, 230-235. 69 Ld. Király Erzsébet tanulmányát e kötetben. 70 Idézi: SZŐKE 1999a, 296. Ugyanitt Székelynek a műfajok kiürüléséről is több megjegyzését olvashatjuk. 71 Szisztematikus ismertetésére Palágyi Menyhért vállalkozott 1910-ben megjelent monográfiájában, ld. SZŐKE 1999b, 321-324. A frízek időszemléletének problémáiról ld. Szőke Annamária tanulmányát e kötetben. 72 Külön tragikuma Székely életművének, hogy Fülep Lajos nem ismerte ezeket a munkáit, s véleményét Székely korábbi, akadémikus históriai műveire alapozta. Dobai Jánosnak Székely Bertalannal és Adalbert Stifterrel foglalkozó tanulmányáról, kettejük rokon felfogásáról s az „időtlenség" kategóriájáról ld. SZŐKE 1999b, 340. Fülep Székelyről alkotott véleményéről uo., 330-334. 73 Ez főképpen akadémizmus-ellenességükben nyilvánult meg: RÉTI 1994,52. 74 FERENCZY 1934, 101-104. A nagybányaiak századfordulón született műveiről, antihistorizmusukról ld. SINKÓ 1996a 75 FERENCZY 1934, 73. 76 A nagyszentmiklósi kincs beépülése a magyar nemzeti mitológiába SZERELMEY 1847, 1. képétől datálható. A század hetvenes éveitől kezdve a köztudat e tárgyegyüttest azonosítja a Thuróczy-krónika Attila udvaráról szóló leírásával, miszerint Attila asztala és konyhaedényei is aranyból voltak. Az ötvösséget különben is a legősibb magyar iparművészetnek vélték, kiindulva abból, hogy a magyar vándorló nép volt, s művészete csak azokon a tárgyakon nyilvánult meg, melyeket magán viselt. ZICHY EDMUND: Miért nem virágzott föl nálunk a képzőművészet. Fővárosi Lapok 1869, 270,1084; uő.: Műállapotainkról. AÉ 1870, 232-235, 258-259, 286-287; a nagyszentmiklósi kincs azonosítása Attila kincsével Pulszky Ferenc egy 1878 júniusában tartott, a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén tett megjegyzésére vezethető vissza. Az ő, valamint Salamon Ferenc véleménye szerint az edények több nép, így a