Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - SINKÓ KATALIN: Historizmus - antihistorizmus

allegorikus alakok, hanem a tudósok, teológusok vagy jogászok képviselik, akik noha egyénenként különböző időben működtek, de itt egyetlen térben - a történelem imaginárius terében - gyülekeznek. Cornelius tehát a kép és történelem szimbolikus egysége kedvéért felál­dozta a történelmi hűséget, a hely s idő egységének lessingi követelményét. 24 Az ily módon ábrázolt tér azonban nemcsak az egyes tudományok szimbolikus tere, hanem szélesebb értelemben is a történelemé, me­lyet azzal érzékeltet, hogy a nézőhöz időben közelebb élt tudósok és kiváló férfiak a kép előterében, a néző­höz közelebb helyezkednek el, míg a régmúlt tudósai a kép hátterébe kerültek. A bonni fakultásképek típusu­kat tekintve az ókori múzsaábrázolások örökösei, köz­vetlen előképeik azonban Raffaello Disputa és Athéni is­kola című vatikáni freskói. Raffaello említett képeinél azonban nincsen szó a történelem fejlődésének érzékel­tetéséről, hanem a reneszánsz antikvitásra való öntuda­tos hivatkozásának tekinthetjük azokat. A bonni képe­ken a fejlődés mozzanatát a fő képek mellett és alatt hú­zódó frízek és szegélyképek is megjelenítik. A Raffaello által kifestett vatikáni palota loggiáitól eredeztethető ara­beszkek itt a fejlődés egyes állomásait, illetve annak kon­tinuitását szemléltetik, az egyes tudományágak régebbi mozzanataira utalnak, s voltaképpen - szemben a fő ké­pekkel - a „névtelen" történelmet szimbolizálják. Az Orvostudomány képét kísérő frízeken például a tudo­mány régebbi állomásaként keleties berendezésű alki­mista laboratórium, a növényekkel való gyógyítás mint medalionba foglalt dús tájkép jelenik meg. 25 A fő képek és a keretező frízek - a történelem meg­személyesített eszmei lényege, valamint a folyamatos­ságot kifejező személytelen arabeszk - kettősségével más programokon is találkozhatunk. Például Wilhelm von Kaulbachnak a berlini Neues Museum lépcsőházába ké­szített, világtörténeti korszakokat ábrázoló képeinél, ahol az allegóriákat, illetve saját korukat megszemélyesítő hősök képeit kísérik efféle dekoratív frízek, melyek meg­szakítatlan folyamként festett növényi ornamensek kö­zött „világtörténelmet játszó" puttókat ábrázolnak. A kortárs kritikusok különböző módon ítélték meg Kaulbachnak ezeket az ironikus arabeszkjeit, melyeket a festő „széljegyzeteinek" tekintettek a világtörténelmi korokat ábrázoló, történelemfilozófiai ihletésű monu­mentális képeihez. Kaulbach nagy világtörténeti korsza­kot ábrázoló pannóinak száma és annak időbeli dimen­ziói megfelelnek a Biblia világkorszakokról szóló utalá­sainak, s a világtörténet fordulópontjait jelenítették meg, a bábeli nyelvzavartól kezdve a reformáció koráig, me­lyet Kaulbach a történelem csúcspontjaként állított a néző elé. 26 Kaulbachnak a Neues Museum számára készített so­rozata, noha látszólag a világtörténelemről szól, a his­tóriának olyan képét mutatja, melynek csúcspontján a német protestáns kultúra áll; a német pozitív önképpel szemben más népeket negatív módon mutat be. Sajátos példája ennek a bábeli torony pusztulásának ábrázolá­sa, melyen a bibliai három törzs, a sémiták, hamiták és jafetiták közül csupán ez utóbbiakat, az európai népek feltételezett őseit ruházza fel Kaulbach pozitív külső és belső tulajdonságokkal, míg a másik két törzs tagjait passzivitással és bálványimádással jellemzi. Hasonló a Hunnenschlacht mondandója is (1. kép). Ezen a képen Kaulbach a rómaiak és hunok 471-ben lezajlott catalau-

Next

/
Thumbnails
Contents