Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
TANULMÁNYOK - SINKÓ KATALIN: Historizmus - antihistorizmus
numi csatáját jelenítette meg. Képén nem a csataképek szokásos megoldását választotta, hanem a Damaskiosféle töredékekben megőrzött hagyományt formálta képpé, mely szerint az elhunytak lelkei még további három napon keresztül vívták a csatát. Kaulbach általános mondandója az új világ küzdelme volt a régivel, a rómaiak győzelme a barbárokon. Ugyanakkor az égi régiókban küzdő Attila diadalmas győztesnek tűnik a fáklyák fényében, míg a kereszt jele, amelyben majd a rómaiak és a velük szövetséges frankok és nyugati gótok - a keresztények - győzni fognak, még csak halványan tűnik fel a háttérben. Kaulbach Hunnenschlacht című kompozíciója széles visszhangot keltett, így e művére reflektálva írta meg Liszt Ferenc 11. számot viselő szimfonikus költeményét. 27 A kortársak úgy értelmezték a képet, hogy az Attilával az egekben viaskodó Aëtiust támogató két szőke ifjú voltaképpen a germánok őseit jelképezi, akik majd a rómaiak süllyedő hatalmát diadalmasan fel fogják váltani. Kaulbach az egekben zajló küzdelem megfestésével mintául vette az eposzok szokásos kellékeként alkalmazott „csodás elem", vagy ahogy szívesen nevezték, a „masinéria" megoldását, mely szerint a földön zajló történésekbe az isteni szféra képviselői is beleavatkoznak. Történelmi alakokat inkább csak a 19. századi eposzoknál alkalmaztak az eposzi „masinériában", azaz lényegét tekintve szimbolikus szerepben, például Pyrker János László Tunisias című eposzában. Pyrker e művében - akárcsak később Kaulbach képén - a történelem negatív erőinek egyik megtestesítője Attila. Pyrker ezt a megoldást „történelmi mitológiának" nevezi, melynek egyik forrása Herder töredékes Vom neueren Gebrauch der Mythologie című műve volt. 28 Kaulbach Hunnenschlacht című képének voltaképpeni témája a Kelet és Nyugat valóságosan és szimbolikusan értett küzdelme, mely mondhatni az egyik fő témáI. (Madarász) Henrik győzelme a magyarok felett 933-ban Merseburgnál. Christian Hahn (1820-?) metszete Eduard Bendemannak (1811-1889) a drezdai királyi palota trónterméhez 1853-ban készített freskókartonjáról Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum ja volt az európai történeti festészetnek. így például, hogy a magyarokkal kapcsolatos összefüggésekre utaljak, tőlünk nyugatabbra a magyarokat hol a keleti szféra, hol pedig a nyugati világ képviselőjeként ábrázolták. Barbárokként, mint például Eduard Bendemann a drezdai királyi palota tróntermének egyik képén, mely I. (Madarász) Henrik győzelmét ábrázolta a magyarok felett 933-ban Merseburgnál. 29 A fehér lován ülő győztes keresztény uralkodó, feje fölött Szent Mihály arkangyalos zászlójával égbe vetett tekintettel lép át az elesett pogány magyarok holttestein, miközben emberei kiszabadítják a rabokat. A magyarokat Bendemann félig ruhátlanul, varkocsosan és karperecekkel, barbárokként ábrázolja (2. kép). Nem különben mint Carl Blaas a béEduard Engerth (1818-1897): Szent László küzdelme a kun Ákossal, 1847 Lappang
