Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Kelemen Emil, 1948 március

Kelemen Emil a nagybányai iskola szellemében, a naturalizmus nyomdokain indult festőnek. Ennek az eredetnek a korai műveken, fő'eg a tájképeken világos jelei mutatkoznak. Ám ugyanezek a képek másfelől viszont arról is tanúskodnak, hogy a festő nem mindenben kötötte magát a nagybányai hagyományokhoz. Különöskép nem igazodott ahhoz a naturalista elvhez, ni.ly szerint a természetet szenvtelenül tárgyilagos megfigyelés alapján, úgy kell ábrázolni, ahogyan az a levegő és a napfény optikai hatása révén tűrik szemünkbe. Kelemen Emil a pleinair fakasztotta színárnyalatok levegősen, lágyan hullámzó, simulékony burkolata nélkül, tömören és keményen összevont, elmélyített lokáltónusokba., élesen és nagyvonalúan tagolt formákba öltve ábrázolta a motívumot. A semleges naturalista szemléletnek ily módon realisztikusan jellemző éle és fojtott érzelmi hangsúllyal, olykor drámai feszültséggel biró, kifejező célzata tímadt. Az utóbbi vonásokban az expresszionizmus hatása nyilvánul, mely e korai képek keletkezése idején Magyarországon is széles hullámokat vetett már. Kelemen Emil jelenítő célzatai a nagybányai képekben eg> még túlságosan röghöz kötött, sötét, darabos színskálával és száraz, merev festői előadással küszködnek. A továbbiakban lépésről lépésre világosodnak és árnyalódnak érzékenyebbé, folyamatosabbá a színek és fokozatosan vá'ik szabadabbá, lendületesebbé a technika. Ugyanakkor a naturalista csökevényekből is egyre határozottabban, tisztábban bontakozik ki az ábrázolás realisztikusan tömörítő és jellemző ereje és egyre hangsúlyosabbá válik a kifejezés mélyebb lelki, érzelmi áramlatokat tükröző célzata. Ennek a tárgyi érzéklettel egybeolvadó, de a természetes valószerűségen mégis túlemelkedő látomásnak éltető nedvei és idegszá'.ai a képek festői alapszövetében, az ecsetvonások és színfoltok sűrű, nyugtalan szövevényében rejlenek. Ez a sajátos módon telített, olykor zsúfolásig tömött, de mégis érzékenyen lüktető faktúra egyrészt szemünkre hat: az érzéklet plasztikus erejével; másrészt képzeletünket izgatja: amennyiben olyan különös, sejtelmes légkört áraszt magából, amelyben minden ábrázolás azonmód átszellemül és a messzesugárzó képzettársítások egész raját szabadítja világgá.