Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Kelemen Emil, 1948 március

Ez a festőileg igen ibővérűen és erőteljesen testet öltő, mind­amellett költői szárnyalású, szürrealista igézetű realizmus Kelemen Emil java tájképeinek és csendéleteinek is sajátja, de legáthatóbb ereje az alakos művekben támad. Itt érünk Kelemen Emil művé­szetének legsajátosabb, leggazdagabb témájához: az emberhez. Vannak arcképei, pl. a katalógusban reprodukált önarckép és a Rúzsa Miklóst ábrázoló portré, melyek a modell hűségesen érzé­keltetett testi alkatával, magatartásával együtt annak nemcsak közkeletű értelemben való jellemét, de idegzetét és mélyebb lelki világát is meghökkentően idézik. Az Ámos Imrét és feleségét, Anna Margitot jelenítő kompozíció megrendítő lelki igazságú ábrázata ennek a festőpárnak, mely az erdőben bolyongó Jancsi és Juliska módjára, mint két idegenbe tévedt gyermek, szorongó félelemtől és elragadtatott csodálkozástól félszegen járta az életet. Kelemen Emil festői kifejező ereje és szürrealista szárnyalású képzelete a portré kötött feladatán belül is diadalmasan érvényesül. Legtermékenyebb területe, érthető módon, mégis a szabad alakos motívumok körül nyílik. Festői érzéke ugyanolyan elevenen reagál a dolgozó vagy ünneplő falusi nép köréből való alakokra, mint a tárnába induló bányászokra; a családi boldogság idillikus kép­zeteire csak úgy, mint a „Határőrök" vésztjósló, háborús feszült­ségére. Emitt a „Ritornello" messzi múltból fölsejlő, szövevényes révületébe felejtkezünk, amott a népeket leigázó, országokat dúló, embertipró fasizmus lidércnyomásos, apokaliptikus emlékei támad­nak újra. Van a» emberi alakoknak, viszonylatoknak és történéseknek ebben a rendkívül különböző jellegű, festői sokadalmában valami, állandóan forrpontra hevített, drámai izgalom. A tematikus mon­danivalók, a sejtető és kifejező célzatok nem egyszer zsúfolódnak össze a képi egység, egyensúly és világosság és a míves gond róvására. Ez a művészet leplezetlenül magán viseli az idők káotikus bélyegét, de annak a fanatikus eltökéltségnek a mélyen szántó, izzó jelét is, hogy minden megszépítő harmonizáció nélkül, nyers és közvetlen igazmondással feleljen a körülötte vajúdó és forrongó életre. Kállai Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents