Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Herman Lipót, 1954. október

kitüntetésszámba ment, ha egy-egy képet jobban szemügyre vett. Hermannak, anyjáról festett portréja még a nagy mester tetszését is elnyerte. Később ez a kép a Szépművészeti Múzeumba jutott, amely nem kis mértékben erősítette a kezdő művész öntudatát. A mesteriskola valóban mindenféle útravalóval ellátta növendékét, leginkább komponálási készsége kibontakozásában segített, de egy bizonyos idő multán, mint a többi tehetséges művésznek, Hermán Lipótnak is szűkek lettek az iskola korlátai. Többre vágyott, a világ művészetének nagy mesterműveit akarta ismerni, amely minden tanításnál többet ad, és amely festői egyénisége kialakulásában döntő hatású lehet. .Már tanulmányi ideje alatt rajzokkal és kisebb portrékkal keresett annyit, hogy szüleit a tanulás költségeitől mentesíthette. Összegyűjtött pénzével Müchenbe utazott, és ott egy magániskolába iratkozott be, rövid időre. Gyakrabban láthatták azonban a múzeumi termek, amint áhítattal nézegeti falaikon a remekműveket. Külföldről, mint céltudatos, egyéni stílusát megtalált művész érkezett haza. A fiatal festő művei egymás után jelentek meg a Nemzeti Szalonban, majd következő évben a Műcsarnokban. Két esztendő után, félévre ismét a Mintarajziskolában találjuk ; hasznos volt ez az önként vállalt megkötöttség, a pesti bohém művésztársaság amúgyis nyújtogatta karjait a szórakozást, társaságot kedvelő fiatalember felé. A mintarajziskolai munkálkodásnak egy berlini út vetett véget. 1909-ben néhány hónapig dekoratív illusztratív művészi munkát végzett ott, s egyben szorosabbra fűzte kapcsolatát a klasszikus nagy mesterek múzeumi munkáival. Hazatérve, 1910-ben, mint karikaturista mutatkozik be a Könyves Kálmánnál. A korabeli kritikák egyhangú lelkesedéssel fogadják. Sajátos, bizarr felfogásuk különösen a liberális polgárság soraiban aratott sikert. Rajzainak témája és szabályokhoz nem ragaszkodó kötetlen formája, egyaránt felé irányították az érdeklődést. Élete rákanyarodott arra az útra, melyen a ferencjózsefi idők fiatalságának nagyrésze járt. Késő éjszakába nyúló kártyacsaták, viták, beszélgetések és vidám mulatozások. A munka mégis ment,