Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Herman Lipót, 1954. október

aktos kompozíciók, arcképek, zsánerképek látlak napvilágot, melyek anyagi sikereket is hoztak, biztosítva a bohém élet feltételeit. Szinte sorsszerű, hogy éppen ebben az időben szánta magát Hermán egy párizsi utazásra, amely döntő változásokat hozott. A művészet Mekkája, a Louvre nagy alkotásain kívül egy igaz baráttal ajándékozta meg, Pascinnal, a kiváló francia rajzolóval, akinek művészete is nagy hatást gyakorolt rá. Pascin később itthon is meglátogatta. Két hónapig együtt dolgoztak Hermán műtermében. Hatása alatt, barátai kritikája segítségével alkotások hosszú sorát festette, melyeket 1913-ban mutatott be először az Ernst Múzeumban. Ezzel, az erkölcsi és anyagi sikerekben egyaránt eredményes kiállítással, megindult a kritkáknak és méltatásoknak áradata, amelyek a legkülönbözőbb szempontokból értékelték Hermán művészetét. Lázár Béla a katalógus előszavában a nagy barokk művészekhez hasonlítja, Bálint György a ,,Xyugat"-ban pedig csak fiatalságával tudja menteni szerinte éppen nem barokkos, de merész festészetét. Bár egyiknek sincs igaza, kétségtelen, hogy festményei valamiféle új kategória felállításával lehettek volna csak besorolhatók a különböző festői törekvésekbe. Vérbő, meztelen figurái, lombok között játszadozó ámorkái inkább külföldi példaképekre utaltak. Müveinek elemzése a sajtót sokat foglalkoztatta. Az elhangzott dicséretek azt bizonyítják, hogy kedvelt, és bizonyos fokig elkényeztetett festője volt a fővárosi polgárságnak. A Kecskeméti Művésztelep alapítótagjaként megpróbálkozott kikapcsolódni a pesti környezetből. A vidéki élet jó hatása szép tájképekben nyilvánult meg. Időről-időre visszatért oda, de a város nem tudta véglegesen magához kötni. Sok kitűnő művésszel kötött ezidőben barátságot. A Japán kávéház művészasztalánál Szinyei-Merse, Leehner Ödön, Fényes Adolf, Grünwald bölcs szavát hallgatta. A művészasztal szinte szellemi centruma lett a festőtársadalomnak, története külön kötetet igényelne. Ebbe a csöndes, vidám hangulatba, a felfelé ívelő művészpályába csapott bele az első világháború, melyben először mint frontszolgálatos harcolt, majd Prágában és Szolnokon mint hadifestő dolgozott. A harctéren is szorgalmasan G