Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Herman Lipót, 1954. október

HERMÁN LIPÓT MŰVÉSZETE 70 éves korában több mint félévszázados művészi tevékenységről ad számot Hermán Lipót gyűjteményes kiállításán. Ez az ötven esztendő, szorgalmas művészi munkálkodásban eltöltve mindenképpen hosszú idő. Még hozzá nem akármilyen félévszázadról van szó. Két háború és egy új világnézet diadala jelzi ezt az ötven esztendőt. A felszabadulás óta szinte minden évben egy-egy jubileumi kiállítás keretében ismerkedik dolgozó népünk és a szakmai közönség megbecsült idős mesterek munkásságával, akiknek alkotókedvük bámulatos gyorsasággal születő új képeik minden szónál világosabban hirdetik, hogy építő részt kívánnak vállalni a mi új világunkban. Ez a tény, melyet elöljáróban le kell szögeznünk, amely minden más, helyes kritikai szempont figyelembevételével is az értékelésnél pozitívan esik latba. Az utóbbi években többek között Csók István, Glatz Oszkár, Pór Bertalan, Rudnay Gyula, Szőnvi István művészetének értékelésére került sor, gyűjteményes bemutatóik alapján. Ezek a kiállítások bebizonyították, hogy bár e kiváló mesterek végleges művészettörténeti helyére-állításában van még ugyan tennivaló, egészében sikerült életművük pozitívumait a szakmai és nem szakmai közönség előtt nyilvánvalóvá tenni. Ehhez a sorhoz csatlakozik most Hermán Lipót, a felszabadulás óta elsőízben rendezett gyűjteményes, jubileumi kiállítása. Hermán Lipót 1884-ben született Nagyszenlmiklóson. A vidéki élet, az önként vállalt szoros családi kötelék, a család életének szigorú formája erős szálakkal fűzte magához. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy ez az ízig-vérig nagyvárosi művész