Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Magyar kisplasztikai és grafikai kiállitás, 1800-1954, 1954. szeptember

MAGYAR KISPLASZTIKA ÉS ÉRMÉSZET A XIX-XX. SZÁZADBAN A XIX—XX. századi magyar kisplasztikái és érmészeti művekből rendezett kiállítás régi hiányt pótol képzőművészeti életünkben. Dolgozóink számára most adódik először alkalom kisplasztikánk múltjának és jelenének legszebb alkotásait együttesen megismerni. A bemutatott müvek szobrászainak számára is tanulságosak — eredetiben tanulmányozhatják a kisplasztika művészetének haladó hagyományait. A kisplasztika és érmészet, mint képzőművészeti műfaj, a szobrászat sajátságos területe. Legfeltűnőbb sajátossága természetesen a méretéből adódik — evvel különbözik a nagyplasztikától. Azonban a művészettörténet nem tekint kisplasztikának minden kisméretű szobrot. A szakemberek elfogadott véleménye szerint csak azokat a kisméretű szobrokat nevezzük kisplasztikának, melyekben a szobrászati koncepció a kisméret által adott plasztikai sajátosság és rendeltetési körülmény szerint érvényesül. Tehát az emlékművek és egyéb nagyméretű szobrok közvetlen vázlatait, a kismintákat, továbbá a nagyméretű szobrokról készült kisméretű másolatokat nem szokás kisplasztikának tekinteni. Az apró miniatűrök is kívül esnek e műfajon, ezek az iparművészet körébe tartoznak. A kisplasztika név a szó abszolűt értelmében véletlenül sem jelent valami „kisművészet félét". Sőt e műfajban igazi monumentális hatású remekművek készülhetnek és készültek is. A kisplasztika igen lényeges sajátossága, hogy nem annyira reprezentatív, kevésbbé hangos, mint általában a nagyplasztika. Kis méretéből adódó, intim jellegénél fogva közeli kapcsolatba kerül a nézővel. A kisplasztika művészete a szobrász számára sajátos lehetőséget ad az érzelmek közvetlen kifejezésére. Olyan problémákat is megoldhat vele, amilyenre a nagyplasztika nem ad lehetőséget. A szobrászi alkotószabadság itt bizonyos értelemben szélesebb körű. A kisplasztika az osztálytársadalmakban jobban függetleníthette magát, mint például az uralkodóosztály közvetlen befolyása alatt álló emlékműszobrászat, amely — mint tudjuk — gyakran az állam egyik propagandaeszköze volt, s az ü. n. reprezentatív szobrászat többnyire elszakadt a napi élettől, a társadalmi haladástól .'és esztétikailag is romlásnak indult. Kisplasztikánk története igen érdekes és tanulságos. XIX. századi kisplasztikusaink sajátos nemzeti missziót töltöttek be munkásságukkal. Számos feljegyzés tanúskodik arról, hogy a kor hazafiai, felismerve a