Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Pór Bertalan, 1953. október

ezekben a rajzokban nem olyan szenvedélyes és félreérthetetlen, mint Mednyánszky hasonló munkáiban, de ha Mednyájaszky az emberi szenvedést látta és láttatta meg nagy erővel, Pór e szenvedés hiábavalóságára hívta fel a figyelmet. 1918-ban szabadságra jött haza és akkor festette édesanyjáról az egészalakos ülő, feketeruhás portrét, amelyben szinte minden megtört, gyászoló anya sűrített ábrázolását adja. Még szabadságon volt, mikor kirobbant az őszirózsás forradalom. Nem volt számára meglepő, hiszen 1917 karácsonyán, a fronton orosz katonákkal koccintottak a békére. Megalakult a Nagy Nemzeti Tanács és tagjai voltak Berény, Kernstok, Márffy és Pór. A Károlyikormány kultuszállamtitkára, Kernstok Károly, a parlament számára hatalmas freskót rendelt Pór Bertalannál, de ez nem készülhetett el. A kommunisták bebörtönzése megrázta és teljesen melléjük állította a művészt és 1919 március 21 -ét mint a magyar nép szabadságának hajnalát üdvözölte. A közoktatási népbiztosság keretein belül megalakult a művészeti direktórium, amelynek vezetője Pogány Kálmán volt, és a festő-szakosztály vezetését Uitz Béla javaslatára Pór Bertalan vette át. Megkezdődött a művészkataszter felállítása, a segélyek szervezett szétosztása, a művészeti iskolák tanárainak kinevezése, kiadványtervek (Fényes Szegényember élete ciklusát levelezőlap-sorozatban készültek kiadni). De mindenek felett megrendezték a szocializált műkincsek hatalmas és felejthetetlen kiállítását a Műcsarnokban. Magyarország minden arisztokrata, főpap és burzsoá magángyűjteményének drágaságait, szépségeit terítették ki a proletárok elé. 1919 május elseje hatalmas feladatok elé állította a művészeket és valóban a legjobb építészek, szobrászok, festők, grafikusok álltak sorompóba, hogy a magyar munkásosztály első szabad május elsejéjét méltó keretek közt ünnepelje. A nagyszabású dekorációk között szerepelt Pórt — a Műcsarnok egész homlokfalát díszítő — plakátja, amely azonban a szélviharban megsemmisült. Ugyanekkor a lelkesítő plakátok nagyszerű sorát készítették a kommunista művészek, köztük Pór remekműveket. A proletárdiktatúra 133 napja a legsúlyosabb önvédelmi harcokban telt s az ellenforradalmi túlerő legyőzte. Az emigráció nehéz évei vártak a legjobbakra s Pór Bertalannak is el kellett hagyni az országot, szívében melengetve mindvégig a meg nem valósított álmokat. Mert úgy érezte, hogy nagy méretekben tudja csak kifejezni magát, hatalmas allegóriákban kell szólnia a harcról, ami tovább folyt, a népről, amely leverve is gyűjtötte erőit az újrakezdéshez. Szlovákiába ment, szülőföldjére, ahol akkor az elJ| köztársaság idején éppen csak meghúzódhatott, de nagy feladatokra gondolni 11