Az Ernst-Múzeum kiállításai 1940-1946

Jelenkori francia festőművészek

nőkkel ', valamint ,,Interieur"-je igen üdén egyesíti a francia primitívizmust azzal a mesebeli hangulattal, amely bizonyos szempontból Chagallt idézi emlékünkbe. Roland Oudot-val kezdődik azoknak a festőknek a sora, akik nem mondanak le az érzékletes hagyományokról, azonban ezeket elsősorban értelmük ellenőrzése alá helyezik, hogy aztán egy klasszikus rend alkotórészévé váljanak. Oudotnál olykor, mint például kis képén: az „Alvó Nimfán" oly festői elemek is jelentkeznek, melyeknek tiszta költőisége mindenképpen nyilvánvaló. Másfelől ,,Provence-i tája" szilárd egyensútyról tanúskodik, amely azonban sosem válik szárazzá vagy egyhangúvá, Yves Brayer már nem látszik oly következetesnek elveiben. „Veronai tere" és főképpen ..Verona árkádjai" hibátlan szerkezetük mellett bizonyos szenvedélyességet is mutatnak, amely aztán szabadabb felfogáshoz vezeti. Caillard „Akrobatája" elszánt akaratot visz az alaki festészetbe s a mulandó jelenséget felemelő és átszellemítő vágyat, amely csupa erővé válik, minden hamis pátosz nélkül. S Dionisi „Freskótanulmányának" barnás tónusaiban mintha Derain kedves okkerjának visszfényét látnók felcsillanni. Egyébként akár egy tompított színskála használatáról van szó, akár bizonyos formai keménységnek a kereséséről, e festőknek képein mindig Chatou hajdani „fauve"-jának hatását látjuk feltűnni, Derain-ét, aki kezdeményezője lett a hagyományhoz való visszatérésnek. Még egy fokkal több abból a következetes számításból, amely egy táj tartalmát hideg fejjel megállapított vízszintes és függőleges vonaljátékkal állandósítja — s ekkor oly kép áll elő, mint amilyen például Chapelain Midy „Velencéje". Jean Lasne-nál a feszültséget hol barnás, fehér vagy szürke tónusok fejezik ki, mint a -,,Vak"-ban, hol pedig, mint a ,,Földgömb"-ben, szenvedélyes célzások La Fresnay-re. Ami Aujame-ot illeti, „Allier-i mosónői" s „Érett búzakalászai'

r nem oly ismertek, mint híres vászna, „Este a Kanári-szigeten"; mindkettő óvatos vegyítése mindannak, ami egy képbe fér, rajznak, légkörnek, formának, valamint perspektívának. Még egy vonás jellemzi ezt az egész kiállítást, mint ahogy 80 esztendeje a francia festészetet is jellemzi, vagyis 22