Az Ernst-Múzeum kiállításai 1940-1946
Jelenkori francia festőművészek
Berthe Morisot, Marié Laurencin, Suzanne Valadon s Maria Blanchard óta: a festőnők részvétele. Említsük meg ezek között Valentine Prax küldeményeit; az ő „Kis fehér vázájában" és „Európa elrablásában" mintegy új életre kap egy bizonyos tetszetős, Lajos Fülöp-kori technika, egyébként telve érzékletes finomsággal, friss színekkel és elbájoló ötletekkel. Pauline Peugniez ,,Akt"-ja oly finomságról tanúskodik, amely, igen szerencsésen, a legelemibb forrásokból meríti inspirációját. Marguerite Louppe félénkebb és mértékletesebb festőnő: ,.Virágcsendélete" bizonyos egyéni színezettel gazdagítja a valósághoz ragaszkodó koloristák csoportját. Há rom eszt endeje annak, hogy ezeket a képeket egybegyűjtötték. Három olyan esztendő, amelyeknek sokrendbeli eseményei és csapásai nem engedik, hogy a régi mértékkel mérjünk és ítélkezzünk. S a francia festészet, vetik majd fel a kérdést? Erre csak egyetlen határozott szóval, egyetlen biztonsággal felelhetünk: a francia festészet él, ma is, továbbra is él. Bármily nehezen érkeznek a hírek, bármily bizonytalanok azok is, melyek hébe-hóba ideérnek, az újságok és folyóiratok közleményei arról tanúskodnak, hogy még ma is találnak módot szép kiállításokra Franciaországban és hogy a festők dolgoznak. Mily szellemben? Milyen irányban? Micsoda újabb s érdemes nevek csatlakoztak azokhoz, akiket most, az előbb, idéztünk? Minderre nehéz volna válaszolni. Említettük e tanulmány legelején, hogy a francia folytonosság, ötven éven keresztül, rendkívüli festői forradalmat kényszerített a világra és hogy a mult világháború végén e forradalmat lényegében befejezettnek tekinthettük. Azután következett az a korszak, amelyet a művészet jövendőbeli történészei bizonnyal nehezen fognak egyetlen közös nevezőre hozni s amelyet addig is nevezzünk a nyugtalanságban való pihenés idejének. A mindig új és friss eredetiség, az egyre bátrabb keresések s a vakmerőnek vélt kísérletek után, amelyeket sem a vádak, sem a csúfolódások nem csüggesztettek, eljött a bölcs és azonnali megvalósítások uralma, az óvatos újrafelfedezéseké s a szükségesnek vélt 23
