Az Ernst-Múzeum kiállításai 1940-1946

Márffy Ödön

XXV. JUB LÁRIS ÉVÜNK HARMAuIK KIÁLLÍTÁSA. Hét-nyolc évvel ezelőtt, egy ifjúsági kiállitáson egy festőnő, H. Mattioni Eszter tünt fel s mikor aztán bemutatkozott az Ernst-muzeumban, az érdeklődők felfigyeltek. Volt ugyan ekkor még benne valami Aba-Novák régibb pastozus stilusából, valami Szőnyi plaszticitásából s vártuk, hogy az, ami benne egyéni, mikor s hogyan fog felszabadulni. Ujabb, 1933 májusában rendezett kiállitásán, mikor nagyobb felkészültséggel állott elő, az, amit akkor mutatott, már egy egészen uj látomány erejével hatott. Egy álomvilág bontakozott ki előttünk, hol a fák sudarai éles vonalakban meredtek a festőaszszony titokzatos szinü, meseruhájú önarcképe mögé, ahol cserépvirágok ideges sziliekben, ahol kacskaringós utak, falusi búcsúk, szines ruhákba bujt parasztasszonyok, gótikusán ösztövér női aktok sorakoztak fel, — az élet sajátságos átálmodási. Uj kollekciója jelentős fejlődés a maga formája kialakításában. Az ösvény, melyen akkor elindult, járható útnak bizonyult. Ugy látszik, falakról álmodik. A fal sikszerüségének kihangsúlyozására törekszik, arra, ami ezzel együtt jár: tiszta formákra, leegyszerűsített formákra és leegyszerűsített szinekre. Bemutat freskódarabokat és kész kompoziciókat, mindent vakolatba dolgozva, hogy anyag és álomkép harmóniája tökéletes egységbe olvadjon. Kompozícióiban mindent egyszerű vonalmenetre épit fel. A modern építészethez, mely a sikszerüséget keresi, és azt mindenáron megőrizni akarja, igazodik elképzeléseiben, csakhogy ezt az egyszerűséget a szinek lefokozott puritán tisztaságával fokozza. A modern épitészet főproblémája a falak megőrzése. Mindezideig húzódozott a festészet alkalmazásától, félve, hogy a képek áttörik a fal sikját. A modern festők az uj feladatot meg akarják oldani s H. Mattioni Eszternek a nagyteremben látható freskói már a megoldást mutatják. Olyan ez az ő uj álomlátása, mint egy virágos kert hajnali köd3