Az Ernst-Múzeum kiállításai 1940-1946

Márffy Ödön

XXV. JUB LÁRIS ÉVÜNK HARMAuIK KIÁLLÍTÁSA. Hét-nyolc évvel ezelőtt, egy ifjúsági kiállitáson egy festőnő, H. Mattioni Eszter tünt fel s mikor az­tán bemutatkozott az Ernst-muzeumban, az érdek­lődők felfigyeltek. Volt ugyan ekkor még benne va­lami Aba-Novák régibb pastozus stilusából, valami Szőnyi plaszticitásából s vártuk, hogy az, ami benne egyéni, mikor s hogyan fog felszabadulni. Ujabb, 1933 májusában rendezett kiállitásán, mikor na­gyobb felkészültséggel állott elő, az, amit akkor mu­tatott, már egy egészen uj látomány erejével hatott. Egy álomvilág bontakozott ki előttünk, hol a fák sudarai éles vonalakban meredtek a festőasz­szony titokzatos szinü, meseruhájú önarcképe mögé, ahol cserépvirágok ideges sziliekben, ahol kacska­ringós utak, falusi búcsúk, szines ruhákba bujt pa­rasztasszonyok, gótikusán ösztövér női aktok sora­koztak fel, — az élet sajátságos átálmodási. Uj kollekciója jelentős fejlődés a maga formája kialakításában. Az ösvény, melyen akkor elindult, járható útnak bizonyult. Ugy látszik, falakról álmo­dik. A fal sikszerüségének kihangsúlyozására törek­szik, arra, ami ezzel együtt jár: tiszta formákra, le­egyszerűsített formákra és leegyszerűsített szinekre. Bemutat freskódarabokat és kész kompoziciókat, mindent vakolatba dolgozva, hogy anyag és álom­kép harmóniája tökéletes egységbe olvadjon. Kom­pozícióiban mindent egyszerű vonalmenetre épit fel. A modern építészethez, mely a sikszerüséget ke­resi, és azt mindenáron megőrizni akarja, igazodik elképzeléseiben, csakhogy ezt az egyszerűséget a szinek lefokozott puritán tisztaságával fokozza. A modern épitészet főproblémája a falak meg­őrzése. Mindezideig húzódozott a festészet alkal­mazásától, félve, hogy a képek áttörik a fal sikját. A modern festők az uj feladatot meg akarják ol­dani s H. Mattioni Eszternek a nagyteremben lát­ható freskói már a megoldást mutatják. Olyan ez az ő uj álomlátása, mint egy virágos kert hajnali köd­3

Next

/
Thumbnails
Contents