Az Ernst-Múzeum kiállításai 1937-1939

166. Csoportkiállítás: Batthyány Gyula gróf, Csabai Rott Margit, Fáy Lóránt, Feiks Jenő, Kun Sándor, Bernstorff May grófnő

BATTHYÁNY GYULA GRÓF Jubileumi évünk nem hagyhatta ki Batthyány gróf kiállításának bemutatását. A művész itt kezdte pályáját, itt bontogatta szárnyait és most itt érte el művészetének kiteljesedését. Az Ernst-Múzeum ez évben — már az eddigi kiállításaival is — beszámolókat tartott. Amikor a nálunk klasszikussá érett Rippl-Rónait, Vaszary Jánost és Koszta Józsefet, az itt felbukkant Istókovics Kálmánt, Ámos Imrét, Mattioni Esztert mutattuk be, mindezzel annak a huszonöt esztendőnek a munkáját szemléltettük, melyre az Ernst-Múzeum rámutathat. Folytatjuk most ezt ezzel a kiállításunkkal, ahol minden művész itt kezdte pályáját, vagy itt kezdi most is. Batthyány Gyula gróf első kiállításától kezdve máig hű maradt e falakhoz, melyeken művészete oly nemesen bontakozhatott ki. A művész viszonya a természethez oly érdekes pszichológiai jelenség, mely valóban beható tanulmányra érdemes. A legkülönbözőbb szín- és formabenyomások nála egy eleve kiformált stílusba özönlenek, belefolynak abba, átömlenek belé. Itt minden zsúfoltan és egyidőben van, liheg, lélegzik, alak és táj, minden él, kavarog, vonaglik, káprázik, vonal, szín és tónus egyszerre. Ami változatossá teszi ezt a sui generis világot, tónusharmóniáinak árnyalatokban való bősége. Minden bemutatkozásakor volt ugyan kollekcióinak egy generális tónusa is, de azon belül játszott az árnyalatokkal és kaleidoszkópszerűen csillogtatta fel őket. De ha külön-külön vesszük festményeit, látjuk, hogy mindenik egy külön világ, mely része ugyan a művész stílusának, amellett mindenik külön való és újszerű formaalakulat. Ez az, a képzeletének, a formateremtő képzeletének ez a kifogyhatatlannak tetsző