Az Ernst-Múzeum kiállításai 1937-1939

166. Csoportkiállítás: Batthyány Gyula gróf, Csabai Rott Margit, Fáy Lóránt, Feiks Jenő, Kun Sándor, Bernstorff May grófnő

bősége magyarázza (magyarázza? talán csak sejteti) művészetének titkát. A legelső perctől kezdve a természet neki csak kiindulás; csak képzeletfelbujtó, csak formaalakító ösztönének megindítója volt s az maradt máig. Csak a formaképzeletében bővültek teljessé az alakzatok; a ritka, a legritkább geometriai figurákba tört természet az ö világa, Rhodos szigetén, vagy Madeirában, Budapesten, vagy Andalúziában, neki csak alkalom minden, hogy fantasztikus formáit és ritka színárnyalatait — alkalmazhassa. Ami azt jelenti, hogy nem a természetből indul ki, csak ahhoz jut el. A képzeletében teremti meg a világot. A világnak kell hozzá formálódnia. A művészet históriájában Dórénak volt hasonló formateremtő képzelete, de Batthyányé fantasztikusabb, még szabadabban töri belé a természeti formákat a maga megálmodta formavilágba, mint nagy elődje, mert dús képzeletével nem bír, lázas álomképei egyre szilajabbul tolonganak feléje. Soha nem volt még oly bőségesen szabad, oly nemesen dús, oly játszian könnyed, mint most, mikor művészetében elérte azt a fokot, mikor keze engedelmeskedik vízióinak. Dr. Lázár Béla. 4