Az Ernst-Múzeum kiállításai 1937-1939

164. Koszta József, Szentgyörgyi István, Urumoff Péter

A kommunizmus utáni hetek lelki feltápászkodása idején — 1920-ban — a Koszta-gyüjteményt, mint első jelentkezésekor, szétkapkodta a közönség. Számokat kellett kiosztani a vevők között, hogy sorban bevezethessük a jelentkezők nevét. A harmadik kiállitása — 1922ben — hasonlókép nagy öröm volt. A harminc képből egyet se vitt haza. És ekkor — elbújt. Beletemetkezett a szentesi határba, leste a magyar napot, az esti fényeket, az ő szineit, a magaformálta szinvilágot. Tizenöt év óta csak itt-ott — egy-egy nagyobb kiállitáson — egykét képpel ha felbukkant. Műveit vitték a külföldi nagy magyar kiállitásokra s Hágában, Londonban, Bruxellesben, Rómában, Velencében, Barcelonában, ahol csak bemutatkozott, a magyar művészet jellegzetes egyéniségeként ünnepelték. De ő Szentesen maradt, a tanyáján és dolgozott, a maga művészi énjét formálta tovább. Ez a kitartó szorgalom és önbiráskodás jellemezte az embert és a művészt, nála ez a kettő egy. Ez magyarázza meg azt az egyéni zamatot, mely minden egyes művét oly eredetien Koszta-képpé teszi. Nem a forma és a tartalom harmóniája vagy ellentétes volta az ő művészetének főproblémája, mert forma és tartalom nála egy. Nem kereste ő a külső világot magán kivül soha. Rómában, mikor történeti képet forgatott agyában, Mátyás és Beatrix találkozását, éppen ugy a maga elképzelése izgatta, mint Szentesen, mikor meglátott egy pirosszoknyás kislányt a ház mellett, az esti kék ég alatt. Minden Koszta-képpé alakul át benne, akármilyen optikai élménye is legyen. Nála a világ és lélek egy. De amig eljutott idáig! Ma még nem lehet ezt az utat bejárni, mert ismerni kellene az egyes stációkat, Ha Koszta legalább beszélne róluk?! De csak odamutat a képeire és vállvonogatva hallgat. Mert mit mondjon? Jött, mert jönnie kellett. A régebbi képeinél Millet-re, Bastien Lepage-ra gondolhatnánk, de aztán, hogy elkészült a művészi formájával, ugy elhalványultak ezek az emlékek, mintha soha, soha se látta volna őket. Bizonyság rá éppen ez a Mátyás és Beatrix kép, mely Rómában bukkant fel előtte, ott, ahol Michelangelók és Raffaellek és bárok nagy mesterek vették körül. Igaz,