Az Ernst-Múzeum kiállításai 1937-1939

164. Koszta József, Szentgyörgyi István, Urumoff Péter

látott ott egy Velasquezt is, a pápa képét és ha van valami, ami máig kisérti, az egész római kalandból csak ez a kép maradt meg benne. De ez is átötvényeződött az ő zsiros, mély szineibe, az árnyékok mellett felragyogó szinfoltjaiba, a feketébe ágyazott fehérekbe, a kicsattanó kékekkel és pirosakkal. Igaza volt Ravasz püspök urnák, aki Csók Istvánról szólva, azt mondta, hogy a művész örök titok. Koszta még Csóknál is nagyobb titok. Mert Koszta az igazi ösztönember, aki a lélek legrejtettebb rétegeibe merül alá formáért és ugy szedi elő onnét lentről a soha nem sejtett formát, mint ahogy a madár dalol. Csak meg kell nézni legújabb képeit, melyeken a tónusba foglalt szingazdagság üli diadalát. Bámulatos merészséggel elkent szinek, — a kellő távolságból a finom, a halk, nemesen szép festés tiszta példájává nemesednek. Ha van szabadsága koloritnak, az övé az. És mégis, titkos rend tartja össze a szineit és semmi sem válik nála szabadossággá. Ha van merészsége a szinfelrakásnak, az övé az. És mégis, mily kiszámitott szinei traktálásának módja, merészsége azért nem válik hányavetiséggé soha. Koszta József most érkezett el stilusa tökéletessé formálásának egy ujabb stációjához. Művészi pályájának 50. évfordulójára. Mokány erőben. Tökéletes testi és lelki harmóniában. 5