Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936
142. Ambrosi Gustinus, Jánoshalmi Nemes Marcell
él egy külön világban, mert . . . igen. Ambrosi süket és néma. kivel csak Írásban lehet beszélni, de az irásai éppen olyan egyéniek és kifejezők, mint szoborművei. Hétéves koráig zenélt, már megsejtette Beethoven titkait. mikor agyvelőgyulladás után megsüketült, ami elzárta előle a földi élet zaját, de a zenei hangok melódiáit is, melyekkel a lelke tele volt. Keresett hozzájuk egy uj kifejezési formát. Mert a művészet egy, csak a megnyilatkozásai ötfélék. Fúrni, faragni, mintázni kezdett a gyerek. — tehát kőművesnek adták. Az épitész észrevette tehetségét és épületdekorációkhoz alkalmazta. Nappal az épületállványokon dolgozott, éjjel magának. Olvasott és gondolkozott. Az a hangtalan világ megtelt gondolatokkal, felébredtek benne a formák, s körülzsongták még álmaiban is. Egy nagy élmény felébresztette benne a szunynyadó művészt. Egy munkás lezuhant a 'magasból és kitört nyakkal fetrengett a porban. Megmintázta ezt a nyitott szájú, eltorzult fejet. A rémületet, mely minden arcvonását végesvégig eltorzította. Ez volt első mintázása. Bevitték az Akadémiába. Három hónap múlva, mint tehetségtelent, elbocsátották onnét. A saolon „haladásira nem volt kapható. Pedig még inas volt. mikor már egy vidéki osztrák művészegylet felvette tagjai közé és kiállította kísérleteit. Az Akadémia ezekkel az akarnokoskodásokkal mit kezdjen'? Egy kezet se tud mintázni és máris a nagy kifejezéssel küzd? Hallatlan önkinzó munkabírással Ambrosi — minden akadémiai tanulás nélkül — eljutott a szobrászi kifejezés bámulatos eredményeihez Első műveinek kritikusai egy kézlegyintéssel mint Michelangelo- és Bodin-epigont el akarták intézni, s volt is valami igazság benne, mert hiszen tanult ő mindkettőtől, de mindegyiktől csak azt, amire szüksége volt. hogy önmagához eljusson. Egy naplójegyzetében olvasom: .Hegyek rétegekből állanak elő". A két szellemóriásnak is csak egy-egy rétegét használhatta fel. Michelangelónak a világ, még a renaissance világa is eltörpült az ő nagy szenvedelme mellett. Hol maradt az hatalmas vágyaihoz, képzelete roppant alakításaihoz és fékezhetetlen temperamentuma erőmegnyilvánulásaihoz képest? És nem tudott megalkudni soha. Minden alakja törni, zúzni, szétpattanni, 8