Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

138. A Munkácsy-céh sorsolással egybekötött 5. reprezentatív kiállítása

Újból — immár ötödször — áll a MunkácsyCéh a közönség elé és újból egy nagyon változatos ós a magyar művészet minden irányát felölelő kiállítással, mely most is sorsolással van egybekötve. Miként előbbi reprezentatív kiállításainkon, most is arra törekedtünk, hogy az élő magyar művészet mai színvonalát jelentse kiállításunk. Idősb és ifjabb művészeink seregszemléjévé váltak ilykép a Munkácsy-Céh kiállításai, hol békésen megfértek a legkülönbözőbb művészi ideálok. Minden kiállító azon volt, hogy művészete legjavát nyújtsa. Most csak arra kérjük kiállításaink látogatóit, fogadják szeretettel művészeink törekvéseit, hagyják kiviil a mindennap súlyos gondjait, érezzék bele magukat a művészek álmaiba, ábrándképeibe, látományaiba, melyek e falakon előttük feltárulnak. E kiállításunkat újból az jellemzi, ami az előbbenieket: az idősb generáció kezet fog a legújabbal, hogy bemutassa legtitkosabb érzéseiben fogant elképzeléseit, melyek alkotás közben, a napi gondok ólomsullyal rájuk nehezedő terheitől erőszakkal kiszabadultan, lelküket betöltik. Amit itt látunk, csupa szin és átálmodott, megtisztult élet. A külföldi művészet formaküzdelme ide lehalkultan érkezik. Művészeink elhagyatva, elszigetelve, egy ellenséges világ kellő közepében élve, nyúlnak a palettához és a mintázófálioz, hogy hangot adjanak a lelkükben felébredt érzelmeknek, melyeket bennük a körülöttük zajló élet keltett fel. Innét művészetük őszintesége. Nagy meglepetéssel figyelheti meg a néző, hogy egyes idősb mesterek felfrissülve, uj erőre kapva mutatkoznak be egyes kiváló alkotásaikban, hogy egy ujabb nemzedék mint lép a sarkukba és törekvéseik 3