Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

158. Csoportkiállítás: Basch Andor, Domanovszky Endre, Ijjász H. Imre, Kontuly Béla, Vadász Endre festőművészek, Halmágyi István szobrászművész

Két művészt kivéve, kiket itt mutatunk be először, egy grafikust és egy szobrászt, a többi négy mind az Ernst-muzeum neveltje. Kisebb-nagyobb gyűjteményes kiállításokkal itt mutatkoztak be annakidején először. Amikor erre rámutatunk, nem iires dicsekvésből tesszük. Hangsúlyozni akarjuk, hogy kiállításaink kezdettől fogva határozott célokat tiiztek maguk elé: utat nyitni a közönség elismeréséhez, de csak olyanok előtt tárni fel az ajtókat, akiket egyetlen cél, a magyar nemzeti művészet ihletett. Kitűnő példa erre a nemrég bezárult dán és a még most is látható olasz kiállítás. Ha e kisebb vagy nagyobb nemzeteknél művészetük nemzeti jellege erősebben vagy halkabban, de hangsúlyra lelt, mennyivel jogosabb ezt keresni a magyar művésznél, aki egyedül és társtalan áll az európai művészeti mozgalmak közepett, kitéve azon veszélynek, hogy az idegen áramlatok felszivják, nemzeti jellegétől megfosztják. Közel negyedszázada annak, hogy a magyar nemzeti művészet szolgálatába állottunk. Ezt nemcsak a nagyközönség, de felismerték a művészek is. Jeles művészek egész gárdája alakult ki körülöttünk. Ha felcsillanni láttuk valahol az isteni szikrát, vittük és visszük az ifjú művészt a közönség elé, hogy a tiszta művészet szolgálatába állhasson. Hogy intuícióit minél hatályosabban, minél tisztultabb formában és mindenekelőtt minél őszintébben fejezhesse ki. Közönségünk aztán nem egy fejlődési folyamatnak, átalakulásnak, kiteljesedésnek válhatott örvendetes szemlélőjévé. 3