Az Ernst-Múzeum kiállításai 1930

129. Csoportkiállítás: Basch Edith, Dési Huber István, Fried Pál, Gergely Tibor, Réfi-Kády János, Román György, Mikus Sándor

HARMADIK TEREM. Dési Huber István. Aki szemét az impresszionista természetlátáson nevelte ki, mely az optikai hatás közvetlen, futó benyomásait kapta el, szinte röptében, az élet örökös tartamából, az e teremben egyszerre csak egy uj világlátás, egy uj természetinterpretálás, egy uj érzéskifejezési formarendszer idegenszerűsége elé kerül. Pedig ennek a világszemléletnek már múltja van. Egy negyedszázad óta folyik ez az átalakulás, lassú folyamatban, sok uton, más-más eredménnyel, de mind egy célra: a világot a maga ősi valójában, a maga eredeti struktúrájában felfogni és az ilykép leegyszerűsített formákat uj harmóniákba egyesíteni. Az impresszionista látásban nevelkedett szem Dési Huber képei előtt legfeljebb csak azt látja, hogy egy finom szinkulturáju ember a világképet annyira deformálja, annyira leegyszerűsíti, annyira kétdimenziós megjelenésébe foglalja, hogy a színei halk összecsengésén kivül semmit sem ért meg formanyelvéből. Valóban itt egy uj szellemiség — mely most már világszerte elterjedt és minden téren, a maga idealisztikus életinterpretálásának formanyelvéért küzd — dörömböl a falakon és követel meghallgattatás! és megértést. A jószándéku emberekhez szól. Jules Romains egy regényciklusba fogott ezekről, a két első kötete megjelent és az uj világszemlélet kialakulásának történetét meséli majd el. Türelmet kér a ma emberétől, csak azt, de ne pas avoir d'impatience, de ne pas vouloir se prononcer trop vite az uj törekvésekről alkotandó Ítéletében, mert egy uj világszemlélet van kialakulandóban, melyet nem lehet egy-kettőre egypár formulával elintézni, azzal, 7