Az Ernst-Múzeum kiállításai 1930

110. Vaszary János

A házak tetején antennák meredeznek, lakásunkban szól a százmértföldes zene a rádión és mindenféle bábeli nyelveken konferálnak és szónokolnak hozzánk — az utca mindennapos reklámvilágitása káprázatos fénycsóváival felülmúl tűzijátékot, örömtüzeket, melyeket eddig csak fejedelmi névnapokon vagy kivételes téatreparékon szoktak felgyújtani — a kirakatok, plakátok szellemessége versenyre kel az ipari és művészi kiállításokkal —- a megváltozott városi térben a klasszikus, reneszánsz és bai kk paloták, mint idejétmúlt anakronizmusok bámulnak az autókra gépomnibuszokra és a hirtelen kimúlt lóalkalmatosságokra — a b 'várok megszázszorosodott forgalma mindenkit gyors uj ritmusr kényszerit ha akarja, ha nem - a tömegek átformálódnak fényeikben, táncaikban, sportolásukban: benjo és charleston, sc kokain és morfium, mely az elégedett közérzéshez tartozik, m azelőtt az illatos havanna vagy felszippantott tubák Yost őtoll vagy rakétaautó egyaránt az idő lebirását célozzák moi, színházak: tömegek, fantasztikus emberfajták halmozása Alaszká tó g, Newyorktól a Bermudákig, népvándorlások évezredek, drámák, tudományos felfedezések és a csudákkal ha tások egy kényelmes fotöjből nézve, a filiszter látókör hihetetlen horizonttágulása és felvilágosítása — mindehhez a t technika fullasztó száguldásában a kultura oxigén tör lői a korhatárt kitolják és ha ugy tetszik megfiatalítanak. Ezerkilencszázharminc. A jelen, mely abszolúte nem hasonlít semmitele múlthoz. Teosofia, távolbalátás, pilóta, flapper, sofőr, talk és meccs, mint fogalom és forma elhelyezkedtek gondolatvilágunkban és elképzelésünknek nélkülözhetetlen elemeivé váltak. Mi sem természetesebb, — miután a művészet mindig városi volt, — hogy a városok magaskulturáju és kritikailag öntudatos rétegei szinte automatikusan követelik, hogy mindazt, amit megváltozott fizikai és szellemi környezetükben látnak ják a művészetben is. A kulturtünemények művészi vonatkozásai nem tűnnek el nyomtalanul a városi ember pszüchéjéből és a k >n előtt is ugyanazon izgalmak és élmények nyomait óhajtja viszo:, látni és érezni. Tehát a művészettől is egyebet kívánnak, mint amit az eddig tudott nyújtani. A temérdek uj benyomás és szellemi élmény uj formát kivan. A művészetre sorsdöntő tehát az uj forma — és ez az oka, rogy a görög, reneszánsz és barokk formavilág eddig élhetett es nem tovább. Egy barokkgondolat ma elviselhetetlen — az autó nem élhet egy régi landauer formájában. 5