Az Ernst-Múzeum kiállításai 1930

110. Vaszary János

Ám semmiféle elhasznált művészet sem tűnik el és semmiféle uj művészet sem születik meg — egy nap alatt. A művelt közönség sem egy pillanat alatt érezte meg és jött tudatára saját kora művészetének és szükségességének. Ez a felismerés most történik. * A modern embernek ebben az uj gyorsított fizikai és szellemi tempóban, mely őt szenzualis és intellektuális képzetei és érzései szerint óhajtja kielégíteni — nincs többé türelme és ideje ahhoz, hogy szinte lupé segélyével átvizsgálja a képfelületet, hogy részleteibe mélyedve és kutatva, apránkint szedje össze az elrejtett hatásokat és szépségeket. A modern ember megkívánja a rögtönös, jól kiegyensúlyozott, tömören megfogalmazott hatások azonnali közbelépését, felfokozott erejét, organikus szintézisét formában, elképzelésben, alakításban. Mindegy: legyen az dekoratív alakítás, expresszió vagy absztrakció. Ez az oka, hogy a modern képnek általában mindig van dekoratív hatása és hogy fényben és színben felfokozott. Tehát a szenzualis optikai világ és az intellektuális elképzelés többé nem részlethalmozásával, fotografikus részletgyüjteményével hat a képfelületen, hanem: valakinek minderről szóló, önálló, mint egyénnek kihangsúlyozott, különálló véleménye, szintézise. Mindennél fontosabb az élőember, az egyén, aki a kép mögött áll. A modern képek majdnem mindig szimbolumok: mögöttük érzés, gondolat, élmény — vagy éppen egy egész különfelfogásu ember áll. Innen van a tárgyilagosság látszólagos vagy igazi korlátozottsága még az optikai, térbeli konkrétumoknál is ; innen van a laikus bizonytalan érzése, midőn kénytelen itt nélkülözni a számára egyedüli használható mértéket: a természethez való hasonlóság fokozatát vagy attól való távolodását. Nem csudálható, hogy ha naturalizmusról van is szó, akkor a fénykép felé húzódik. A modern kép értelmezése legtöbb esetben megkönnyebbül, ha inkább a festő félrenemismerhető, kimondott szándékát keressük. Ha felfokozott izgalom, egyéni szándék is ennek szerencsés kifejezése fel nem lelhető: akkor ugy sincs művészet, csak mesterkedés, üzlet — unalom. Az érzelem gazdagsága, a viziók és ezeknek metafizikai élete, a fizikai álmok versenyre kelnek a valósággal, mely különben is életrevalóságát a művészetben nem a természet analógiájából kapja, hanem tisztán a festő elképzeléséből. Meg fog változni a műélvezet, a képszemlélet. A kép szép, — ez meghatározás? Szó sincs róla Michelangelo szép? Michelangelo: felizgató, meglepő, megdöbbentő és talán éppen túlzó, nem szép arányaiban, töredékességében van démoni ereje. Leonardo szép? Több. Titokzatos, elfátyolozott, csupa ki nem elégített kérdés. És Greco? nem, ő metafizikus, teologus és semmi köze a görög szép arányokhoz. Van Gogh pedig csupa fájdalmas nyugtalanító vibrálás, felborult benső egyensúly. *