Az Ernst-Múzeum kiállításai 1930

108. Csoportkiállítás: Csók István, Perlmutter Izsák, Csóka István, Feszty Masa; ismeretlen magyar remekművek

Car seule la réalité . . . possede la uertu d'émouvoir. Perimutter művészetének egy uj stádiumát mutatjuk most be a nézőnek. Amikor legutoljára találkoztunk véle, parasztszobában dolgozó asszonyokat, gyermekeit gondozó fiatal anyát, uri szobában ülő hölgyet, csendéleteket és tájképeket festett, nem a tárgy, hanem a szin kedveért, a magasra rakott ágy, a falra aggatott cserepek, a lila fal, mind csak azért érdekelte, mert szinképzeletét megmozgatta. E sok tarka szin nála egységbe olvadt. Nagy, biztos, határozott formák bontakoztak ki szineíből', s színeire világos, mind világosabb tónusfátyol borult, melynek leple alá megbújtak a lokális szinek, egymásba olvadtak, széles, markáns, határozott formákat éreztetve. A formaéreztetés Perimutter művészetének lényege. De most, ugy látjuk, tovább fejlesztette stílusát, még pedig a formák lágyabb, érzéstelibb, egymásba ötvényezett, egybefonódó kezelése felé. Tárgyait e törekvéséhez válogatja. Nem a parasztszobák tarka összevisszaságából keresett most tónusegységet, hanem az uriszobák összehangolt finomságaihoz fordult, hogy előadása gyöngédségéhez keressen megfelelő formákat. Ha kertben ülő alakokat fest, a reggeli napfény gyöngéd tónusfátyolát boritja rájok. Tavaszi hangulat ül képein. Csendéletein a lokális szinek tisztasága és anyagszerüsége ily világos tónusharmóniákban jelentkezik. Inte3