Az Ernst-Múzeum kiállításai 1930

108. Csoportkiállítás: Csók István, Perlmutter Izsák, Csóka István, Feszty Masa; ismeretlen magyar remekművek

rieurbe állított alakjait — Bárban, Cleo, Reggel, — mind ilyen, mindjobban felvilágosodó palettájának megfelelő harmóniákba foglalja. Formatumban is gyakoribb lesz nála a kicsiny, ami a kezelés lágyságát elősegiti. Ecsetkezelésének ez a könnyedebbé válása összhangba jut víziójának megváltozásával. Ezzel érzése elmélyült, a szigorú formákba lelkiséget önt, a dolgok, a valóság maga — melyet meg nem tagad — ilykép szellemi tartalommal telik meg. Nem egy műve spirituális finomsággá tisztult. Egy olyan uj jellemvonás ez, mely művészetében eddig nem igen jelentkezett. Perimutter stilusváltozása tehát gazdagodást jelent az emberi felé. Csók István folytatja ezüst dallamait. A ritka tónuskapcsolatok szerelmese, uj stílusát próbálja ki régi motívumain. A fény káprázataiba olvasztja alakjait, gyöngéd fátyolba takarja formáit, elmosódó színárnyalatokba, melyeknek törései szivárványszínek v;^

2

1^ •' ból keletkeznek, ilykép ujabbnál-ujabb szinmelódiákat teremt, melyek gyöngéd álomvilágot varázsolnak elbűvölt szemünk elé. Minden szín mozog és életet lehel. Egy ecsetvonás és ragyogó fénybe borítja alakjait. Ezüst fátyolt dob rájuk, mely alatt odalehelt finomságok mozognak. Minden szín könnyeddé, légiessé válik a kezében, költészetté sulytalanitja az anyagot. Most alámeríti a formákat a pehelykönnyed szincsillogós hullámaiba, a miáltal a lélek válik úrrá az anyag felett. Amott a szin gyöngéd lágysága a kép lelke, emlékeztetve a rokokó-piktura szines árnyékokkal gazdagon telehintett akkordjaira, csakhogy nála nem a formák anyagszerüsége, hanem a szin lágy átmenetei uralkodnak és teremtik meg az összhangot. Kifogyhatatlan ő az ujabbnál ujabb szinmelódiák teremtésében. 4