Az Ernst-Múzeum kiállításai 1930

116. A Szinyei-Merse Pál Társaság művésztagjainak harmadik kiállítása

nul, hogy egy nagy francia műtörténelmi munka oly elismeréssel nyilatkozik a magyar művészetről, mint azelőtt soha, hanem a külpolitikailag ránk igen kedvezőtlen időben a magyarság mellett valóságos ovációt eredményez. Hogy a belga kormány ezek után Budapestre küldi nagyszerű londoni kiállításának anyagát, annak jelentőségét nem én vagyok hivatva magyarázni. E kiállítások rendezése, valamint a művészi és politikai sikerek, melyeket kiváltottak — talán mondanom sem kell, annyira köztudomásu — Jeszenszky Sándor főtitkárunk és Ybl Ervin illusztris tagtársunk érdeme. És felolvasásaink az akadémián, az Ernst-Muzeumban, az Iparművészeti Muzeumban? A külföld legjelesebb eszthetikusai váltakoznak itt hazai kiválóságainkkal. A pittsburgi Carnegie Institut kiállításai, melyek rendezésére Lerolle illusztris vendégünk Lázár Bélát kérte fel, bizony a magyar kulturát szolgálták. És Nemes Marcell, Kohner Adolf és Herzog Lipót bárók, valamint Wolffner Gyula és Ernst Lajos stb. urak pénzbeli adományai? Bizony szétosztásra kerültek a magyar művészek között, olyan szellemben, ahogy maga Szinyei szétosztotta volna. De ami igazán büszkeséggel töltheti el a Szinyei társaság minden egyes tagját, ami nagy, maradandó érték, aminek művészi életünkre való jótékony hatását senki sem tagadhatja, amely elfogulatlan szemmel tárgyalja a magyar művészi életben fölmerülő összes jelentős mozzanatokat, az a dr. Majovszky Pál szerkesztésében (főmunkatárs dr. Lázár Béla) megjelenő képes havi műv. folyóirat, a ,,Magyar Művészet". A mai mostoha viszonyok között egy ilyen elsőrendű szaklap — mely fölér a külföld legkiválóbb hasonló sajtótermékeivel — életképessége (minden állami támogatás nélkül!) egyszerűen bámulatos. Már magáért e lapért érdemes lett volna a Szinyei társaságot megalapítani. 6