Az Ernst-Múzeum kiállításai 1930
116. A Szinyei-Merse Pál Társaság művésztagjainak harmadik kiállítása
Mindez eszembe jut most, hogy a Társaság tízéves fennállásának jubileumát ünnepli. A kiállítás, mely ez alkalomból nyílik meg, a harmadik, melyet a Társaság fennállása óta rendez. Miután a Társaság tagjai időnkint önálló kiállításokat rendeznek, egy-egy ünnepélyes alkalom kell együttes felvonulásukhoz. E kiállításon — még kevésbbé gyakorlott szem is észreveszi — mennyire különböző irányú művek kerültek együvé. Annyira egyéni művek, hogy a Szinyei társaság egységes művészi irányáról beszélni sem lehet. A Szinyei társaság nem tartozik semmiféle irányhoz. Ezt nem is tartja szükségesnek. Tagjai között vannak ; kik a tiszteletreméltó hagyományok keretein belül igyekeznek lehető legjobbat alkotni. Vannak, kik izzó forradalmi, semmi elfogadott formákat el nem ismerő alkotásaikkal a haladó magyar művészet legkiválóbb reprezentánsai. Egy van csak, ami összeköti őket: a vágy, minél tökéletesebbet alkotni s a művészet ideális szeretete. És most nem nyomhatok el egy sóhajtást. Mennyi energia! Mennyi önzetlen munka s áldozatkészség minden egyes tag részéről! S a Társaság nem tudott egyebet elérni tizéves fennállása után, mint — hogy a nagyközönség előtt ugy tüntetik fel, mint érdekszövetkezetet! * Mi lehet egy kulturállam legfőbb érdeke? Természetesen az, hogy minden egyes polgára, ki a kultura bármely ágával foglalkozik, a lehető legmagasabb nivóra törekedjék, hogy tudjon ha kell, áldozatot hozni a kulturáért. Támogassa az ifjú tehetségeket, bizonyítsa be a világ előtt nemzete életrevalóságát és nélkülözhetetlenségét a kulturnemzetek díszes sorában. Megtette-e mindezeket a Szinyei társaság? 7
