Az Ernst-Múzeum kiállításai 1930

116. A Szinyei-Merse Pál Társaság művésztagjainak harmadik kiállítása

Oh mámoros, ideális szerelme minden szépnek, dicsőnek, miért nem maradhatsz meg oly szüztisztának, mint a frissen leesett hó? Ki hiszi el ma, hogy lehet szeretni a művészetet csak azért, mert művészet?! Lechner, Szinyei meghalt. A vidámság velük távozott. Az idő maga is komoly, sőt komorrá vált. Vesztett háború, majd a kommunizmus deprimálják a lelkeket és mégis — vagy tán éppen ezért — megalakul a SzinyeiTársaság. A szük baráti körből kerülnek ki az alapitó tagok. Pusztán a célból történik a megalakulás, hogy a mester halálának évfordulóján emlékbeszédben ünnepeljék Szinyei érdemeit. Kéthetenkint barátságos összejövetel. Ez minden. Hogy ez nem sokáig maradhatott igy, az csak természetes. Rá kellett eszmélni, ennyi nem elég Szinyei emlékezetéhez. Ha a társaság méltó akar lenni a nagy névhez, melyet zászlajára irt, ugy kell cselekednie, mint ahogyan Szinyei cselekednék a köz és a művészet érdekében. Szinyei nagy lelke bizonyára nem elégedne meg annyival, hogy a legmagasabbra törekedjék, ami a művészetben elérhető, hanem megtenne mindent (ahogy életében) továbbra is az ifjú művészek, az egyelőre ismeretlenek érdekében, már csak azért is, nehogy az ő esete megismétlődhessék. Az ifjú magyar művészek felkarolása legyen első feladata a társaságnak. Erkölcsi és amennyire eszközeink engedik — anyagi támogatásuk is a nagy mester emlékezetéhez egyedül méltó. E célból kiállításokat rendeztünk (ez ideig hatot), ahol a Szinyei-Társaság tagjai sem részt nem vehetnek, se dijakat nem nyerhetnek. E kiállításokon eddig 144 ifjú művész 344 díjban részesült. De ez csak az első lépés volt. Egy Londonból jött megtisztelő felszólításra a Társaság ott kiállítást rendez. Ugyanezen anyag Brüsszelben is eléri a londoni fényes eredményt. E kiállítások hatása nemcsak abban nyilvá5