Az Ernst-Múzeum kiállításai 1930

116. A Szinyei-Merse Pál Társaság művésztagjainak harmadik kiállítása

A tízéves Szinyei társaság. Az 1918. évben megjelent egy rövidéletű, szerény, havi szépirodalmi lap. Kissé kálvinista izü, hisz Megyercsy Béla tiszteletes ur szerkesztette. E lap közölte az én „Emlékeimet". Ez ,,Emlékeim"-ből való e pár sor, ahcgy itt alább következik: „Egy izben, a még rendezés alatt levő Műcsarnokban nézegettük Thormával a falhoz támasztott képeket, hangosat kiáltottam örömömben: Ugyan mi az, ami ekkora izgalomba hoz? kérdezte Thorma tőlem. — Nézz ide, milyen üde, talentumos „kezdőt" fedeztem fel. Ugy-e még ilyet nem láttál ? Thorma majd sóbálvánnyá meredt meglepetésében. Akkora lelkesedést, mint a milyenbe kitört, nem egyhamar láttam. Hogy milyen üde, milyen naiv, milyen harmatos kép ez! Hisz ez a mező valósággal illatos. Ez a bárányfelhőség meg hogy szórja szét a nap tüzes sugarait. Ugyan ki festette, pajtás? Tán még azon nedves! Leguggolt, hogy jobban élvezhessen. A bámulat felkiáltása hangzott el ajkairól, amint olvasta: Szinyei Merse Pál. 1873. A ,,Majális" volt, meg a „Pacsirta". Egy hétre rá fényes bankettet rendeztünk az „uj csillag" tiszteletére. Szinyei fel volt fedezve." Ez a millenium évében történt. Rá nemsokára Párisba költöztem, honnét csak 1910-ben tértem vissza újra Magyarországra. Ekkor már Szinyei napja fényesen ragyogott. 3 1