Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

98. Csoportkiállítás: Basilides Barna, Basilides Sándor, Bernáth Aurél, Réfi-Kádi János, Péter Mária, Gy. Szabó Kálmán, Vaszkó Ödön

ságaira, de nem leegyszerűsítésekkel, hanem színárnyalatok elemzésével jut szincsokraihoz. A formát teremtő színekre nagyobb súlyt vet, mint az alattuk lappangó forma biztosságára. E viaskodások közepett találkozunk véle, miközben a ragyogó színfoltok üdeségével kápráztat el. Főleg tájképeiben érte el legszebb eredményeit. A szolnoki strand színekben pompázik. Az ege és a homok szine sok ezer szín analíziséből áll elő. Csupa lágy és hullámzó színjáték a világa. Vaszkó ellenkezőleg lefokozott színekben lát mindent. A főbb vonalakra visszavezetett természet szűkszavú színképekben van összefoglalva nála. Ez az egyszerüségkeresés az érzés őszinteségében gyökeredzik. Minél gazdagabb lesz megfigyelése, annál biztosabban fogja transzponálni látományait. R. Kádi rajzai elképzeléseinek tükörképei. Rézkarcai és tusrajzai illusztratív tehetséget árulnak el. Tele van a lelke emlékképekkel, melyeket érzései szabadon alakítanak. A fiatal művész gondolatvilágából szedi álomképeit, melyeket szabadon és erőteljesen formál és fejleszt ki. Közelrokona régi ismerősünk Gy. Szabó Kálmán, aki a fametszés technikájához alakitja vízióit. A nyáron Svájcban mutatkozott be? Ott Cavaleris, svájci kritikus előadást tartott róla és a Journal de Geneve-ben nagy elismeréssel irt. Uj lapjai, gazdag formatudással, elképzelő erejének újból fényes bizonyságtételei. A biblia és az alföldi élet jelenségei ihletik. De nem a tárgy, hanem a fehér és fekete ellentétei közt mozgó formagazdagsága kelt érdeket. A két Basilides tehetségük kivirágoztatásával foglalkoznak. A testvérek képzeletének poláris ellentétét szemléltetik most bemutatott műveik. Aki felületesen