Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

97. Csoportkiállítás: Békeffi György, Berény Róbert, Ecsődi Ákos, Biai-Főglein István, ifj. Kernstok Károly, Körmendy Frim Ervin

azért, mert tiszteli azt. Nem naturalista, nem impreszszionista, — művészetében benne van a mult minden eredménye, de benne van még valami, ő maga. A természetből uj formát kiszakítani, uj színharmóniákat kiolvasni, uj ritmusokat kiemelni, uj tónusfinomságokat kihallani, ez az ideálja, akkor is, mikor megőrzi a festészet ősrégi nyelvét, akkor is, mikor uj hangokon szólal meg. Az a belső tűz, melyben szinei irizálnak, az a nagy vonal, melybe belefoglalja látomásait, az a bársonyos tónus, mely rásimul színeire, igazi művészi tett, realitás és irrealitás egyben. Nem tör, nem zuz, de alakit, felfokoz, most finom vonaljátékkal, majd erős színfolttal, egyszer a formák aprólékos gazdagságával, máskor csak a legegyszerűbb folthatással igyekezve megragadni azt a festői meglátást, mely izgatja eksztázisra hajlamos képzeletét. Nem kísérletezés ez többé, nem idegen divatok másolása, nem modern sablonok elakadémiasitása, itt egy eredeti intuicióju művészt látunk, kinek művei az élet egy-egy átszellemitett képe, melyeknek festői megoldása, a maga friss és üde transparens színharmóniájában, egy uj művészi lelket, s azon át egy uj világot ismertet meg nézőivel. Az európai modernség legkiválóbb értékei sorában fogják őt behelyezni, azok közé, kiket legközelebbi kiállításunkon fogunk bemutatni, amikor a mai francia művészet legkiválóbb képviselőit vezetjük majd közönségünk elé. És a tehetség világos szinü zománca csillog fel a fiatal Biai-Főglein István művein is, aki még el sem hagyta Csók iskoláját és nem látott még semmit a világból, csak távoli zene hangjait kapta el s azok finom melódiákat ébresztettek a lelkében. Micsoda üde, gyöngéd, ritmusos szinzene csendül fel művein! Melódiát csal 5