Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

97. Csoportkiállítás: Békeffi György, Berény Róbert, Ecsődi Ákos, Biai-Főglein István, ifj. Kernstok Károly, Körmendy Frim Ervin

ki az anyagból, egy tarka szövetdarabból, a női husszinből, de a táj hajlongó vonalából is egyképen. Valami fiatalos frisseség van a látásában, melyet ha megőriz, sőt kifejleszt, minden tradicióismeret fölé kiterítve azt, egy uj szemmel látó művésszel gazdagodunk majd. Biai-Főglein művészetének tiszta pozitív jellege van, a tárgyak formái szinte szegletes erejűek. Ezzel szemben Csók mester másik tanítványa, Ecsődi Ákos az odalehelt formák finomságaiban éldeleg. Ez a nőies vonás finom zománcot lehel grafikáira, melyek akkor is szinben elgondoltak, mikor a fekete-fehér skálájához vannak kötve. Egy finom színfolttal aztán eredendő szinességüket csak kiteljesíti. Omló, lágyan hullámzó foltrendszerbe szedett világ az övé. Egészen más fából faragták a másik fiatal grafikust, Békeffi Györgyöt. Az olasz föld, városok, emberek formáit nagy szemmel látja és nagy foltokba írja át. Nem térit vonalhálózatot a természet fölé, mint egy tiszta grafikai képzeletű művész tenné, hanem kikeresi a lényeges formákat, hogy azok konstruktív erejével érzéskifejezéseket teremtsen. Ez a festői képzelet jele, ha az másmilyen is, mint társáé, pozitivebb, határozottabb. A kvalitásra azonban ez nem jellemző. A kvalitás a miként-né\ kezdődik. Ezt kell fejleszteniök. Külön kell megemlékeznünk egy régóta nem látott, szinte vendégszámba menő művészünkről, Körmendy Frim Ervinről, ki már évek óta Németországban él s igy akarata ellenére is átélte az ottani expresszionista hullámot, anélkül, hogy művészeti meggyőződésében megrendítette volna. Mélyen bennegyökeredzik ő a természetben, mely izgalmakra érzékeny lelkét gazdagon impresszionálja. Mindössze az történt, hogy a halk fioriturákat, melyeket régebben hangsúlyozott, szélesebb 6