Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

95. Csók István, Márffy-Ödön, Lux Elek

Az utcát köd üli meg, komor téli felhők borítják az eget, a napfény nem tud áttörni rajtok, életre, emberek lelkére nyomasztó kedélytelenség nehézkedik. De benn, a kiállítási termekben ragyognak az üde szinek. Ott kergetősdit játszik a fény. Ott szinek pillangószárnyakon csillognak. Ott pompába borul megálmodott természeti jelenségeken ezernyi ékkő remegése. Türkisznek és ametisztnek halk zenéje suhan végig a színeken. Ott muzsika csilingel, gyöngéd melódiák kelnek életre, ott vidámság és derű ömlik végig a formákon, tavasz van és zöldéi a föld, kéklik az ég, még a csillagos ég is szikrákat hány. Csók István és Márffy Ödön művészetét a fény ihlette. Csók István a hó rózsás párázatát figyeli meg, a Balaton vizének kékes-zöld hullámverését ezer színárnyalatra töri, a zöld nála millió félhangból alakul, a tónusok gyöngéd fátyolba takarják a formákat, s a fény remegve kúszik végig rajtok. Ezek az elmosódó színárnyalatok, melyeknek törései szivárványszínek vibrálásából keletkeznek, gyöngéd álomvilágot varázsolnak elbűvölt szemünk elé. Mint messze távolból felénk hangzó melódiák halk zenéje, ugy kúszik végig a tónusfátyol Csók István álomképein. A lugasban ülő kislányra gyöngéd rózsaszínben remegő lombok borulnak. Zsuzsanna testszinére zöld árnyékok borítanak leplet. A reggeli pára szürke felhőkké tömörül a Balaton fölé. 3