Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

95. Csók István, Márffy-Ödön, Lux Elek

Az esti napfény megtört színekben úszkál a viztükör hullámain. Márványos finom zománc ragyogó fényben opalizál aktjain. Virágcsendéleteinek tiszta szinei felujjonganak, s a perzsaszőnyeg tompán selymes fénye sajgó remegésbe halkul. Minden szin mozog és életet lehel. Nagy formákat és finom részletezést egyazon biztonsággal ragad meg. Az élet bűbájos felfokozásának épugy ura, mint a formák analizáló elemzésének. Most összefoglaló egységeket, majd részletező kedvteléseket figyelhetünk meg nála. Itt a szinek apró árnyalatait keresi, amott a harsogó szinek összehangolását. Mint lesz úrrá az erdőrészlet teli zöldje felett, hogy amott az odalehelt finomságok leheletkönnyedségét birja le! A kolorit mestere bontakozik ki e gyűjteményben, ki játszva gyűrte le a nehézségeket és alakitá ki ezer szinben pompázó stílusát. . . Márffy Ödön is a fény-variációk halk futamaival kápráztatja el nézőit. De nála a fény különváló jelentőséget nyer. Nem a formákból alakul, hanem a formákra hull, felbontja és szétszedi azokat, hogy fölöttük uralkodjék. A fény teremti nála a szint, de csak a fontos, az uralkodó formarészlet letevése után kezd életre kelni nála a szin, s utána a fény, mint formát teremtő, uraló hatalom lesz művészetének vezető eleme. Mily biztonságot nyert ezzel formavilága is! Mily határozott, konstruktív erejű nála a színfolt! Vizfestményein keresztül figyelhetjük meg művészetének mind markánsabb fejlődését. Itt a szinfolt uralkodik, szinte kizárólagos erővel. Itt, vizfestményein, a tiszta szinek adják a formát. Olajfestményein — mondottuk — a színekre fényfátyol omol, azon át érezzük a formákat, azon át csillognak szinei, melyeket nagy egységekre vezet vissza. Könnyed, ragyogó, derűs világ 4