Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

107. Csoportkiállítás: Hermann Lipót, Gárdos Aladár, francia mesterek

Hermán Lipót az Ernst-Muzeumban bontotta ki szárnyait. Több mint másfél évtizede, mint egészen fiatal ember, egy egész kollekcióval mutatkozott be, az elsők egyike volt, kit — hogy tolvajnyelven beszéljek — ,,kihoztunk". Szinyei hivta fel rá figyelmemet, kit ő — mint a főiskola igazgatója — az iskolából ösmert. Ma sem feledtem el azt a hatást, melyet művei rám gyakoroltak, mikor műtermében megláttam őket. Kész művész volt. Az iskola porát korán lerázta. Ugy játszott a formákkal, mint egy akrobata a mázsákkal. Kompozíciók sorban egymás mellett. Az aktokat, akárcsak egy barokk-művész, fantáziájában egymásba fonta, ornamentális gazdagsággal, egy fiatal Rubens, akinek az emberi test képlátásához csak elemekül szolgált. Nagyon természetes, hogy sikere döntő volt. A közönség ugy érezte, hogy egy nem mindennapi tehetség előtt áll, akinek — ha kiforr — művészi pályája tükörsima lesz. Megvolt mindene ahhoz, hogy ez a pálya diadalmas legyen. Formakészsége és szinérzéke, tradicióösmerete és mély érzése, ösmerte a természetet és képzelete szabadon szárnyalt. De jött a háború, kilendítette útjából. A háború után újra nagy szorgalommal nekiadta magát a munkának és néhány év után újból bemutatkozott. A képzelete dúskált a motívumokban újfent. Játszott a formákkal. Kisméretű alakok és nagy, szinte természetfölötti figurák váltakoztak alkotásain. Egyszer összezsúfolta őket, máskor világos kontrasztokba állította. De mindenre sötét tónusfátyolt borított. Nagy élmény volt neki a háború és a háború utáni évek tragikuma, lelkében 3