Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

107. Csoportkiállítás: Hermann Lipót, Gárdos Aladár, francia mesterek

viharzottak az érzések és mély nyomot hagytak művészetében. Ott állott ő éveken át a fronton és az emberi élet keservei, a forradalom izgalmai, a megnyugváshoz hozzájutni nem tudó évek láza kiütközött művészetén, s ezek elől képzelete álmaiba menekült. A bibliából keresett megnyugvást. Az utolsó Ítélet apokaliptikus borzalmairól álmodott, hogy aztán idillikus, regényes álmokba meneküljön. Ez volt második bemutatkozása, mely ujabb sikert jelentett számára. Azóta újból évek teltek el, s Hermán megtisztultan jelentkezik újra. A sötét fátyol lehullott képeiről. Most tiszta, ragyogó, fénylő szinek kerültek palettájára. Elment a Balaton mellé, Pest környékére, s a magyar táj derűjét hozta magával. A nagy kompozíciók mellett főleg uj tájképi motívumok serege mozgatja képzeletét. A színharmóniák változatossága izgatja. Egyszer gobelinszerü lefokozott egységbe foglalja őket, máskor impresszionista gazdagsággal a természet közvetlen benyomásait adja. A régi barokkos kompozíciók is újra megjelennek, de megtisztulva és megnyugodva. A figuráinak méretei váltakoznak. Természetnagyságu alakok mellett tájba beleékelt kis figurák. Játszik a formákkal. Csak a tónusharmóniája egyenletesebb: világos, derűs és megtisztult. Mint egy rossz álom után felébredő ember, örül a napfénynek. A mult eltemetve, jöjjön a derű! Négy teremben sorakoznak ujabb alkotásai. Egy uj művész áll előttünk. Kiteljesedve és megnyugodva. Szoros kapcsolatban a természettel, melyet képzeletében átszellemesit, olyan most Hermán művészete, mint a tavaszi eső után felfrissült természet, — telve árnyalatgazdagsággal, variációkkal az e-huron. 4