Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

106. A Munkácsy-céh 2. reprezentatív kiállítása

Második kiállítását rendezi ime a Munkácsy-Céh, s első sikerén felbuzdulva, fokozott lelkesedéssel és nagyobb összefogással. Amikor falait megnyitja, kapuját feltárja minden tiszta művészi törekvés előtt, ugy látjuk, hogy e törekvését megértették művészek és műgyűjtők egyaránt. Egy oly együttes állott elő, mely keresztmetszetben tiszta képét adja a mai magyar művészetnek. Soraink között nincs, ki jelszavakra hallgatna. Nincs, ki elvont elmélkedések szűrőjén keresztül alkotna. Nincs, ki a képzőművészet lényegét ne ott keresné, ahol kell: az élet, a világ, az emberi érzések és gondolatok tükörképének, költői átírásának, felmagasztositásának utjain. A magyar művészek, festők és szobrászok egyesült erővel azt adják itt. amit a titkos egyedüllét költői pillanataiban megálmodtak, képzeletükben kiépítettek, gonddal és szeretettel elmerülve az álmok és érzések formába alakításába. A művészi forma kérdése, ha valaha, ugy ma újból az érdeklődés központjába került. A háború előtti évek forrongásai a háború utáni évek forradalmiságába torkollott, melyből világszerte, bár lassan, megindult a megtisztulás folyamata. Sehol nagyobb biztonsággal, mint nálunk. Az az elszigeteltség, melybe művészeinket a világpolitikai konstelláció kergette bele, csodálatos módon használt művészetünk megerősödésének. Csak hir ha felénk szállott, mi történik a nagy művészeti 5