Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

104. Csoportkiállítás: Andrássy Géza gróf, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Sidló Ferenc

táson mutatkozott be. A lépcsőn lejövet, szembentalálkozik régi mesterével, Raab-bal. — Na igazán gratulálok, kapott is valamit, aminek örülni fog. Megkapta az akadémiai legnagyobb kitüntetést, aminőt csak Gyárfás kapott meg előtte. Ez volt élete első boldog napja ! A második, mikor bátyja egy hazaküldött tanulmányfejét tudta nélkül beküldte a Műcsarnokba. Nemcsak elfogadták, de meg is vették, még pedig kolléga : Nemes Elza grófnő. Alig hitt a szemének, mikor elolvasta bátyja levelét. Nem sokkal utóbb megbetegedett, felvétette magát a deák-kórházba, ami nehezen ment, mert szimulánsnak nézték, aki csak iskolakerülés miatt akar a kórházban pihenni. Mert sokáig volt távol, tanára Wagner Sándor megharagudott rá, de megbékélt, mikor meglátta, olyan sovány és leromlott volt. Ajánlotta is ösztöndíjra és az akkori kultuszminiszteri tanácsos, Hegedűs Kandid, a meleg ajánlásra 800 frt ösztöndijat utaltatott ki neki Trefort miniszternél. Ezzel a pénzzel olyan helyzetbe került, hogy teljesen a művészetnek élhetett. Felvették a Löfftz-iskolába, ez volt akkor az Akadémia elit-osztálya, mint egykor a Pilotyé. Ott is maradt mindaddig, amig a 800 forintból tartott. Azután hazajött. Itt újra illusztrálással kereste meg a szűkös mindennapi kenyerét. Mikszáthot illusztrálta a Révai-cégnek. Arcképeket festett, ha akadt. De nem igen akadt. Felment Bécsbe szerencsét próbálni és Makartnál jelentkezett, aki ekkor a Muzeum lunettejein dolgozott. Segédmunkásnak ajánlkozott. Magáva] vitte tanulmányait egy -nagy tekercsben. Mikor azokat 6