Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

104. Csoportkiállítás: Andrássy Géza gróf, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Sidló Ferenc

Makart meglátta, azonnal felfogadta ; ott dolgozott tágas műtermében, Makart vázlatai alapján s egymásután festette előbb Riberát modelljével, azután a többit, Tiziant, Dürert, Valesquest, — sorban egymásután. Mikor Makart meglátta az első képet, a rajzzal meg volt elégedve, de egyszerre csak kapja az ecsetet és kezd a képen végigszáguldozni, szélesen, dekorative s igy tett a többivel is, néhány perc alatt átfestette a részletezőn megfestett képet, át a maga modorába, ördögi ügyességgel. Itt, Makart mellett nagyon érdekes társaságba került. A Kárntner-Strassen volt egy kávéház, odajártak a hires bécsi festők, építészek, kritikusok, a Café Scheidl-ba, hangos szócsatákat vívtak, művészetről és csakis művészetről volt ott szó és ő ugy érezte, mintha egy uj és ismeretlen világ nyílott volna meg előtte. Kapott ott munkát is, a szegedi színház számára, a Hellmer és Fellner építész cégnek egy mennyezetfestményt csinált mellékesen, szabad órájában, hat hét alatt. A színház később leégett és vele odaveszett mennyezetképe is. Azonban ugy érezte, hogy a Makartféle dekoratív-festészet nem az ő világa. Olaszországba vágyott és újra az államhoz folyamodott segítségért. Meg is kapta az ösztöndijat és ezzel Rómába ment, ahol a Palazzo Veneziaban műteremhez is jutott. Rómából Nápolyba, onnét Capriba, onnét Anacapriba ment, a Villa Paradisoban lakott, ott érezte magát elemében, szorgalmasan dolgozott egy délamerikai spanyol festő barátjával, egész nap a szabadban, viaskodva a moszkitókkal, itt készültek a Pergola, az Eke c. képei, rendkívüli odaadással festve, képek, melyek a kollégák körében ott általános elismerést szereztek neki. Romako — a hires bécsi festő — el volt ragadtatva tőlük. Nápolyba 7