Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

104. Csoportkiállítás: Andrássy Géza gróf, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Sidló Ferenc

Magyar-Mannheimer Gusztáv. Hetven éves lett hát Magyar-Mannheimer? A kéneső természetű kis ember egész élete csupa izgalom, művészetét is ez az izgalom ihlette. Talán ha életének változatos folyamatába bele tudunk látni, oda férkőzünk művészete titkaihoz. Ez talán megmagyarázza, hogy minden külső változatosság ellenére, művészete olyan egységes. Mert változatos élményeiből táplálkozik. Mert amit látott, érzett, amit átszenvedett, a sok mellőztetés és az elismertetés, amelyet kiverekedett, a siker, amelyhez oly nehezen jutott, ami epés szatirikussá tette, de folytonos munkára is ösztönözte, mind együtt adják meg talán a kulcsot művészetéhez. Szegény hitoktató volt az apja s már az elemi iskolában maga kereste meg a kenyerét, rajzolgatással, amit apja nagy örömmel látott és buzdította, noha a reáliskolában éppen a rajzból bukott el, pedig már akkor illusztrálással foglalkozott, többet, mint az iskolai tantárgyakkal. A Bucsánszky-féle kiadóvállalat, mely a ponyva számára Tatár Péter elbeszéléseit adta ki, kezdte foglalkoztatni, fametszeteket rajzolt, egyenesen fára. Azután a Czettel és Deutsch litográfiái intézetnek dolgozott, egy Elischer nevü litográfus mellett kőre rajzolt, miközben a mintarajziskolának, mely akkor még a Rombachutcában volt, esti tanfolyamát is látogatta, ahol Székely Bertalan és Greguss János tanárok korrigáltak. Tizenhárom éves volt, mikor egy trafiknak cégtáblát festett 3