Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

104. Csoportkiállítás: Andrássy Géza gróf, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Sidló Ferenc

Kápolnásnyéken; rajzolt mindent, ami elébe akadt; bejárta a nyomortanyákat és mécses világitása mellett, a helyszínen rajzolgatta a sok furcsa, elesett embert; nagy mappával a hóna alatt járt-kelt a várcsban, akis nyápic kisfiú, hogy mindent, ami szeme ügyébe akadt, futtában mappájába rögzíthessen. Hogy tanulhasson, beállott Borsos és Varságh fotográfus műhelyébe, hogy ott retusirozzon. Jelen volt, mikor a Párisból hazaérkezett nagy mester, Zichy Mihály tanitványa, Mary kíséretében meglátogatta egykori bécsi kollégáját, Borsost, hogy lefotografáltassa magát, melyet azután Borsos az üveglapon kiszínezett. Egy ilyen példány látható az Ernst-Múzeumban. Zichynek feltűnt a kis retusirozó legény, hiszen egykor ő is ezzel kereste meg a kenyerét Szentpétervárt, mielőtt Théophile Gautier felfedezte. Megnézte a rajzait és azonnal irt az apjának, hogy szívesen magával viszi Párisba, egy évig tanitja, de azalatt egyebet nem szabad csinálnia, mint amit ő kiván, az ő elvei alapján kell tanulmányait folytatnia s garantálja, hogy egy év után már meg fogja keresni a kenyerét. Egy évig Párisban? . . . Istenem, ez álomnak szép lenne, de apja, a szegény tanitó, nem vállalhatta s a kis fotográfus legény ott rekedt a műhelyben, mig végre annyit össze tudott kuporgatni, amivel Bécsbe mehetett az akadémiára. Bécsben nem tetszett neki a metódus, a száraz rajz, a szabályos komponálás, de dolgozott tovább, nappal az iskolában, éjjel az elvállalt illusztrálásokon s valahogy csak megélt, sőt összeszedett egy kis pénzt is, amit azonban egy lengyel kollégája ravaszul kicsalt tőle és ő hetekig pénz nélkül maradt, koplalt, alig telt egy pohár kávéra. Ekkor egy újsághirdetésben olvassa, hogy az 4