Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

103. Csoportkiállítás: Batthyány Gyula gróf, Cserepes István, Gallé Tibor, Iványi-Grünwald Béla, Nagy Imre, Rudnay Gyula, Sidló Ferenc

a szemlélőt és káprázatos hatást ér el. Micsoda ereje, tüze és fénye van e tűzijátéknak, mellyel delacroixi fénypompát önt a formák fölé, hogy elkápráztassa vele a szemet ! Ellenkezőleg jár el Rudnay Gyula. Kisebb képeiben leheletfinomságu szinakkordokat olvas ki a természetből, egyszer szürke és világos szinek halk melódiáit, máskor sötét és borús fátyolt boritva reájuk, mely alatt drámai érzések lappanganak. Nagy képein felfokozza romantikus elgondolásait. Álomszerű világ tárul elénk. A költő dalát hallgató csoportozat, vagy a vidám toborzás hejjehujjája egyként meseszerűen, meseszerű környezetben, a népballada képzeletjárásával áll előttünk. A költőt ihlető Múzsa ugy száll le az égből, mintahogy azt a nép képzeli el, valósággá válva, kézzelfogható realitásban, miközben álomképpé súlytalanodnak ülő, fekvő, álló alakjai, táncoló és lovagló figurái, a messze távolban fehérre meszelt templom, a fa sudara, az ég kékje, mintha csak hatalmas álomvizió tárulna ki előttünk. Rudnay romantikus képzelete kisebb és nagyobb kompozícióin egyforma irrealitásba olvad fel. A valóságból egyes részleteket emel ki és beleolvasztja azokat elképzeléseibe, melyekhez tehát nem szabad naturalista szemmel közeledni. Annál kevésbbé Batthyány Gyula gróf vízióihoz. Ennek a művésznek az élet csupa belső látomány, a való elemekkel szabadon játszik, hogy ornamentumokká alakithassa őket. A szín nála csak dame d'atour, a fő a vonaljáték, amelyet kiapadhatatlan bőséggel ont elénk. Mostani sorozatában ez az ornamentális vonalgazdagság a modern élet látványosságaiból táplálkozik. Jellemző példa erre a fehér sleppes ruháju hölgyet ábrázoló képe, 4