Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

103. Csoportkiállítás: Batthyány Gyula gróf, Cserepes István, Gallé Tibor, Iványi-Grünwald Béla, Nagy Imre, Rudnay Gyula, Sidló Ferenc

Csoportkiállitásunk művészeinek dátumot jelent ez a bemutatkozásuk, vagy ugy, hogy művészi fejlődésük egy ujabb fordulópontja, vagy ugy, hogy először jelennek meg érzéskivetitésük uj formájával. Adjuk meg a kornak azt, ami megilleti. Szóljunk tehát először Iványi-Grünwald Béláról. S ime, — a művész meghazudtolja korát. Egyszerre csak a hév, az érzés, a fellobbanás, a megujulás lángja csap felénk. Iványi-Grünwald Béla mindahányszor, hogy e falak közt megjelent, uj mondanivalókkal lepte meg tisztelőit. Kecskeméti idejének dekoratív tendenciái szemünk előtt alakultak át drámai mélységekké. Leilei tájképeinek dynamikus ereje, amikor a formák nagy szemmel látása a magyar táj mélyhúrú interpretálásában kapott hangot, lassanként feltüzesedett, s most a szinek pompázatos fényébe öltözködött. A szinek zenéje hatalmas orchestrális egységekbe tömörült. Ezekhez kereste meg motívumait. Míg annakelőtte a széles formákkal beérte, közelebb hatolt a természet formakincseihez, elmerült a jelenségek valóságába, most az irracionális szinek fénypompájához a tárgyi valóságok felfokozását, az öntudat alól felszálló álomképeket társította. Virágcsendéletei és színpadi álmai, sőt hatalmas alkotása, a Jókaitól ihletett drámai álomkép is nemcsak a formák, de a szinek dynamikájával ragadja meg 3