Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

99/a. Csoportkiállítás: Bernáth Aurél, Bertalan Albert, Feszty Masa, Nagy Sándor, Rózsaffy Dezső, Simon György János, Zilzer Gyula

is uralkodik nála, nem a szinből indul ki, hanem a sikszerü megoldások felé tör. A szin nála a vonalfelépités kísérője. Az életjelenségeket leegyszerűsített széles színfoltokba tömöríti, de ezek a színek belső tűzben égnek, mind belülről hatni akar, hogy vélük elgondolásainak nemes egyszerűségét fokozhassa. A művészet tiszta eszközeivel dolgozik. Magasba törő céljai vannak. Az élet felfokozása izgatja képzeletét és álmainak megfelelő uj formák megteremtésével viaskodik. Rózsaffy Dezső nem most mutatkozik be a közönségnek először, de nálunk első izben állit ki. Az impreszszionista mesterek tanítványa volt, közvetlenül a forrásnál, Párisban tanulta meg a szines látás változó optikai benyomásainak árnyalatdús kifejezéseit. E kiindulásból sok megmaradt fejlődése mai stádiumában is, de sok, még pedig igen jelentősen, megváltozott. A természet anyagszerüségét az atmoszférikus hatások illanó változatainak már nem rendeli alá. Közelebb férkőzött a formákhoz és feltüzesitette színeit. Nem egyszer raffinált szinhatásokat teremt, mint Krisztus c. képén, ahol az előadás változataival érzést lop be az anyagba. Ez általán jellemzi ujabb műveit, hol a szin érzéstartalmát nem mindennapi erővel fokozza. Itt uj és szűz talajra bukkant, ahol a fejlődés utjai élesen s biztosan tárulhatnak ki. Előbbi kiállításunkon általános meglepetést keltett Bernáth Aurél érett művészete, ugy hogy kollekcióját —• kissé felfrissítve — újból bemutatjuk. Nagy színfantáziáját, melyet a természet előtt érzett izgalmaiból felszálló látományaiban nagy erővel juttatott érvényre, általánosan elismerték. Főleg az atmoszférikus cscdák izgatják képzeletét, a színben pompás levegőhatások, a köd és pára tüneményei, melyeket hegyi vidékeken, tavak partján, tenger mellett figyelt meg. De nemcsak egyszerű megfigyeléseket ad, hanem azok monumentális felfokozását. Neki a világ létezik. Szikla és part, sétaút és virág, hegedű és tokja, parton merengő férfi és esti homályba elbújó szerelmes pár, minden valóság és minden színfolt igaz és egyszerű jelenség, de érzései mélységéből látományokká monumentalizálta őket, nem vesz4