Az Ernst-Múzeum kiállításai 1926-1927

92. Csoportkiállítás: Győri Frigyes, Istokovits Kálmán, Lahner Emil, Lehel Mária, Orbán Dezső, Simkovits Jenő, Rippl-Rónai József

A kaposvári Rózsavilla üdülő betegének, RipplRónai József mesternek egy sor régi, ujabb, sőt legújabb művei is ott virítanak kis piros bársony termünk fala'n. Kicsiben keresztmetszetét adják művészetének. Attól kezdve, hogy hazatelepült és az otthoni bensőséges érzések leegyszerűsített képeit fogta be hangulatai álomhálójába, ujabb pasztelljeinek sok szincsudájáig, művészetének minden árnyalata képviselve van itt, egészen a legújabb alkotásáig, amikor fekete sipkás önarcképén ugy áll előttünk beesett orcájával, arcszinének szürkés változatában, mint akire gyászfátyolt vetett a betegség. .1/ ijedt gyerek tekintetével, aki nem érti, mi történt vele? I logy ő ez az örökké derült és harmonikus lélek, hogy ő neki kell most jól viselnie magát, mert beteg? Olyan megható ebben a naiv egyszerűségében, mely egyébként művészetének — minden igazi raffináltsága. mellett — titkos lelke. A mester most — a kaposi vénasszonyok nyarában — a lemenő nap tüzének titkait szemlélgeti s mi hálás szívvel gyönyörködünk ide küldött kis kollekciójának tüzes szépségeiben, — gondolva szeretettel reája. Uj csoportunk fiatalabb művészei mind biztos utakon indultanak. Az első teremben egy asszony, Lehel Mária, — hogyan, Lehelné festette ezeket a színekkel körülölelgetett játékos formákat? Az anya szive remeg 3