Az Ernst-Múzeum kiállításai 1926-1927

89. Négy magyar festőnő: Feszty Masa, Korb Erzsébet, Szemere Lenke, Székely-Kovács Olga

járja, mindenik egészen sajátos ideálokat szolgál, mindenik a maga egyéniségének kiépitésén dolgozik. Feszty Masa kolorista, aki a szinek zenéjével fejezi ki leányálmait, üt egy tüzes kék, a borus fekete, a pompázó sárga, a maga ezer árnyalatával, olyan melódiákra ihleti, melyeket orchestrális határokba tud egybefoglalni. A formát elnyelik a sziliek. melyek bújócskát játszanak körülötte, eltüntetik, elleplezik, hogy majd előretörjenek, miközben tavaszi dalok rejtelmes nosztalgiái kelnek életre. Kg\ arcképsorozat mostani kiállításának a dominánsa, s ahogy ő tárgyát megragadja, ahogy a formákat teremtő színekbe elmerül, ahogy játszik a sziliek pazar ragyogásával, — mindez olyan egyéni és sajátos látomány, melynek romantikája, viziószerüst'ge mélyen a lélek belsejéből fakad és álmokból, sóvárgásokból van szőve, mint a legfinomabb csipke fátyol., Micsoda más lélekállapot tükröződik abból a két teremnyi rajzból és festményből, mely egy másik fiatal leány, Szemete Lenke, világát vetiti elénk. Egy nagy életsikoly tör felénk. Az élet keservei, az élet sötét oldala, a megbélyegzettek, a szomorúsággal eljegyzettek, a groteszk formákkal kiválasztottak világa érdekli őt, Ebbe a világba ezt a fiatal lányt a szive, az együttérzése, a szánalma, a szeretet hatalma vezeti. Felkeresi az elesetteket, a törpét, a bénát, a púpost, s megfigyeli apró örömeiket, nagy, belső világokat teremtő veleérzésből, a részegest és az éneklőt, a harmonikáié) koldust és az idétlen gyermekét átölelő